Az első, amit a balek7-en a kezébe nyomnak Egyetemvárosunk legifjabb tagjainak, az a Daloskönyv. Akkor még nem igazán érti az ember, hogy miért is lesz neki erre szüksége, hiszen éppen repes a szíve, hogy nem kell már énekórára járnia, és szolmizálva leégetnie magát az egész osztály előtt. Szerencsére a Daloskönyvvel való találkozás feledteti az énekórák megalázó feleltetéseit. Egy Daloskönyv nem egyenlő egy kottafüzettel vagy egy ének tankönyvvel. Ebben nem csupán nóták vannak, hanem az egyetemen töltött 3-5 éved minden emléke visszaköszön. Ez az a tárgy, amely mindig ott lesz veled minden egyes szakestélyen, így ő az egyetlen szemtanú, aki mindig mindent lát. Megtalálhatod benne kedvenc nótádat, amely mosolyt csal az arcodra. Ugyanakkor magában rejti azt a dallamot is, amelytől könny szökhet a szemedbe.
A szakestélyek invitatioit is összegyűjtheted a lapjai között, így ha az Alma Materből való távozás után szeretnél visszatekinteni diákéveidre, a Daloskönyved mindig a segítségedre lesz abban, hogy a legéletszerűbben idézhesd fel ezeket a gyönyörű éveket. Van még egy felhasználhatósága a Daloskönyvnek, amely személy szerint az én kedvencem: a barátaid, akiket Selmecbánya örökségének köszönhetsz, írhatnak a Daloskönyvedbe. Úgy működik, mint egyfajta emlékkönyv. Ez az, ami tényleg személyessé teszi ezt a kicsi könyvecskét, s ami miatt úgy érzed, sosem adnád oda semmi pénzért. Visszaolvasgatva ezeket a kis bejegyzéseket, nem csak a barátaidról kapsz majd teljes képet, hanem akkori önmagadról is. Arról, milyen voltál, amikor bekerültél az egyetem falai közé, s arról is, milyen vagy most, amikor ezeket az emlékeket olvasod.
Most, hogy ezt a cikket írtam, fellapoztam a saját Daloskönyvemet. Az én acélkék nótáskönyvem már egy hajgumival van összefogatva, nehogy elhagyjak belőle akárcsak egy emléket is. Az elő- és hátlapja próbál megszabadulni a közöttük lévő lapok tömegétől, de én a hajgumim segítségével ezt is megakadályozom. Rengeteg invitatio van benne, én mégis mindegyik szakestélyről fel tudok idézni legalább egy olyan pillanatot, amelyért érdemes volt megkeresztelkednem. Visszaolvasgattam a kis emlékeket, melyeket a barátaim írtak a Daloskönyvembe. Sokan már a nagybetűs életben próbálnak felnőttként helyt állni, ezért kicsit elszorult a szívem, amikor az ő szavaikat olvastam. Ha még csak elsős vagy, akkor lehet csupán egy kacat a polcodon ez a könyv, de eltelik 1-2 év, és sokkal többet fog jelenteni, mint valaha is gondolnád.
fotó: Kiss Viktor / archív /
