A balek7-en kapnak egy kis ízelítőt abból, milyen élet vár majd rájuk az elkövetkezendő 3-5 évben. Egy pillanatra lehetőséget kapnak az idősebb hallgatóktól, hogy úgy érezhessék, már ők is tagjai ennek a közösségnek. Ahhoz viszont, hogy valóban alkotórészei legyenek a gépezetnek, még sok mindent kell tenniük. Nehéz lehet belecsöppenni egy olyan miliőbe, ahol mindenki zsizseg és sztorizgat olyan élményekről, amelyeket te még nem érthetsz, és amelyeket még sokáig nem is fogsz érteni. Ahhoz, hogy a közösség aktív részese lehess, sok mindent kell tanulni. A legfontosabb, az alázat. Tisztelned kell másokat ahhoz, hogy később majd téged is tisztelhessenek.
Baleknak lenni sokkal többet jelent, mint azt első pillanatban az ember gondolná. Eleinte úgy tűnhet, hogy a balek, csupán egy jelentéktelen kelléke a hagyományőrzésnek, vagy ha jobban tetszik, a Firmák játékszere. Azonban ez nem ennyire fekete és fehér. Ahhoz, hogy jó balek légy, sok mindent el kell tűrnöd a felsőbb évesektől. Mindamellett sosem lehetsz jó Firma anélkül, hogy a balekság minden egyes apró-cseprő részletét ki ne élveznéd, át ne élnéd. Olyan ez, mint mikor az ember gyerekként azt várja, hogy végre felnőtt legyen, ne kelljen iskolába járnia, házi feladatot írnia, ne kelljen a szüleinek elszámolnia az idejével, azonban amikor az ember valóban ott áll a felnőtté válás küszöbén, visszasírja azokat az időket, amikor még gyerek lehetett. Nincs ez másképp a baleksággal sem. A hagyományőrzésük első lépcsőfokán toporgó balekok repesve várják, hogy elérkezzen a Firmaköszöntö szakestélyük, hogy végre szerves részévé válhassanak Selmecbánya örökségének. Sajnos túl későn veszik észre, hogy már akkor is a részesei voltak, amikor még csak büdös balekként csendben ültek végig egy-egy szakestélyt, lesve a Firmájuk minden kívánságát. És csak azután jönnek rá, hogy a baleknak lenni mennyire jó dolog, amikor már ők maguk is balekokat keresztelnek.
„Tűrj! Ez tanácsom, adósság ne bántson, még a gúnyba is törődj bele.”
fotó: Kiss Viktor (archív)
