Egy korszak lezárult, egy lépéssel ismét közelebb kerültetek a felnőtt élethez, s egy új kapu szárnyai tárják elétek mindazt, amivel ezúttal kell megküzdenetek. Persze ezzel nem azt akarom mondani, még véletlenül se értsetek félre, hogy mostantól szenvedés vár rátok, épp ellenkezőleg! Az elkövetkezendő néhány sorban szeretném nektek felvázolni, miért annyira jó dolog miskolci egyetemistának lenni, s azt, miért annyira fontos, hogy részt vegyetek a gólyatáborban.
A mi egyetemünk különleges. Tudom, most valamennyien egyhangúan ordítjátok, hogy mindenki ezt mondja a saját egyeteméről. De higgyetek nekem, a mi egyetemünk valóban különleges. A Miskolci Egyetemnek múltja és hagyományai vannak. Campusunk hagyományai egészen 1735-ig nyúlnak vissza. Ekkor alapult meg a selmecbányai Bergscola, melynek egyik utódintézménye a Miskolci Egyetem. Tehát egy több mint 270 éves hagyományról beszélünk akkor, ha a Miskolci Egyetem hagyományai kerülnek szóba. A frissen érkezett diákságot a selmecbányai akadémisták nagy előszeretettel ugratták, s különböző vicces feladatok elé állították őket, hogy megtudják mennyi mindent képesek eltűrni, hogy az Akadémia tanulói befogadják őket, s a barátjukként tekintsenek rájuk.
A frissen érettségizett diákság hajlamos a világ urának képzelni magát, ezért az akadémisták az egyik legfontosabb feladatuknak tartották, hogy erről a magas polcról, melyre magukat képzelni vélik az elsősök, leszállítsák őket. Már akkor megkezdődött az újonnan odakerült diákok ugratása, amikor leszálltak a vonatról, s csillogó szemekkel, megpakolt csomagjaikkal, elindultak az Akadémia kapui felé. Hagyományaink alappillére a barátság és a bajtársiasság. Úgy gondolom, ha két szóval kellene jellemezni a hagyományőrzést, akkor ez a két szó lenne az.
Lehetséges, hogy most még nem érted miről beszélek, sőt szinte biztos vagyok benne. De azt is tudom, hogy ha eljössz a bALEK7-re és ott végighallgatod az idősebbek viccesebbnél viccesebb anekdotázását, akkor fel fog csillanni valami a szemedben. Fel fogják tudni kelteni az érdeklődésedet, és el fogsz menni legalább egy balekoktatásra. Azt, hogy mi is az a balekoktatás, vagy, hogy mi folyik egy-egy oktatáson, vagy kik oktatnak és mit, az maradjon egyelőre titok előttetek. Higgyétek el, mindenre fény derül, ha eljöttök a gólyatáborba. Biztosan furcsállod, hogy a Miskolci Egyetem bALEK7-re invitál, és nem gólyatáborba. Ez is, mint a diákéletben itt minden, Selmecbányához kötődik. Most legyen elég annyi, hogy ha jelentkeztél a bALEK7-re és eljössz, akkor meg fogod tudni, ki is a balek.
Nyolc kar szervezi meg egyetemünkön a gólyatábort. Nyolc különböző kar, egy egyetemvárosban. Azt hiszem, nem kell részleteznem milyen hangulat és látvány tárul a szeme elé augusztus utolsó hetében az egyetemre érkező leendő diákoknak és a véletlenül ide tévedő bámészkodóknak. Az egész egyetem nyüzsög, minden színes, és hangos, mindenhol különböző mondókákat és csatakiáltásokat skandálnak. Minden karnak megvan a saját kari pólója, ami azt jelenti, hogy már messziről meg tudják állapítani egymásról a diákok, hogy ki melyik karnak a hallgatója. Valahol mindig van egy csapat diák, akik épp a kari köszöntéseket szajkózzák. De, ami a legfontosabb, mindenki arcáról az sugárzik, hogy mennyire élvezi ezt a pár napot, és hogy milyen jól érzi magát ebben az egészen fura, ám különlegesen új világban. Fontos, hogy ez alatt a pár nap alatt, hasznos információkhoz juthatsz a választott szakoddal kapcsolatban, valamint megismerheted karod dékánját, a Hallgatói Önkormányzat elnökét, intézetigazgatódat. Az idősebb diákokkal való kapcsolat nem csak, mint barátság lehet kifizetődő számotokra, hanem nagy segítség lehet, ha tudod, melyik tanárhoz érdemes felvenni egy-két órát, vagy ha van jegyzeted egy nehéz vizsgához.
fotó: Kiss Viktor/ Gólyatábor 2013. archív /
