„Az emberi történetekben és azok megéneklésében erő rejlik, ami hozzásegít a változásokhoz.”
Branden Snyder közösségszervező előadása a ME BTK Tanárképző Intézete által szervezett Társadalom Igazságosság Felelősségvállalás program részeként
Az Afroamerikai Történelem Hónapja rendezvénysorozat keretében érkezett egyetemünkre Branden Snyder, közösségszervező, a Michigan United amerikai szervezet vezetője, aki február 24-én a fekete kisebbség történelméről, a közösség szerveződéséről és az életükben fontos szerepet játszó zene jelentőségéről tartott előadást a hallgatóknak. Az előadássorozat célja, hogy bemutassa az európaiak számára a detroiti közösség helyzetét, problémáit, annak érdekében, hogy egy szerteágazóbb kép alakulhasson ki az amerikai civilizációról.
Az 1920-50-es években Detroit még fontos járműipari központ volt, autók, és a II. világháború idején repülőgépek készültek itt, amely gazdasági virágzásnak mintegy két millió városlakó örülhetett. Mára sajnos hatalmas változás ment végbe a gazdaságban, és a Michigan állambeli Detroit családjainak 67%-a a szegénységi küszöb alatt él. Az Egyesült Államokban a gyermekszegénység itt a legmagasabb. A családok 1/3-a funkcionális analfabéta, és egyre nagyobb számban hagyja el a várost a lakosság. Igaz a belváros az utóbbi időkben fejlődött, de a külkerületekben nem volt tapasztalható előrelépés.
A Michigan United szervezetét szakszervezetek, egyházak, kisvállalkozások és különböző közösségek alkotják. A szervezet azért dolgozik, hogy megerősítsék a demokratikus értékeket az egész államban. Közösségszervezésük során arra törekszenek, hogy helyi lakosok bevonásával közösen tudjanak erőfeszítéseket tenni céljaik elérése érdekében. Munkájuk során igyekeznek a különböző ügyekhez kapcsolódóan az emberek történeteit megismerni, nap, mint nap ezzel foglalkoznak. Abban hisznek, hogy ezekben a történetekben erő rejlik, ami a változások eléréséhez szükséges.
Az előadó közösségszervezőként külföldi tapasztalatokat is szívesen gyűjt, ezért a miskolci Avas-lakótelepen is részt vett terepszemlén, ahol saját lakóhelyéhez hasonlóan még bőven található fejlesztendő élettér.
A közösségszervezés története összekapcsolódik az Egyesült Államokban élő fekete kisebbség történelmével, akik először 1619-ben érkeztek Virginiába, mint rabszolgák. A rabszolgaság 1787-ben lett illegális az északi területeken, ahová sokan akartak átszökni a délen fogva tartottak közül. 1880-ban, amikor az amerikai kongresszus megtiltotta rabszolgák behozatalát Afrikából, még nem szüntette meg a rabszolgaság létezését az országban. A rabszolgák több ízben fellázadtak, de ezeknek a lázadásoknak a többsége nem volt sikeres. A leghíresebb a Denmark Vesey-féle lázadás volt 1822-ben, aminek névadóját 30 társával együtt akasztották fel a rendszer elleni konspiráció vádjával.
A rabszolgák észak felé menekülve egy nagyon kifinomult rendszerét használták a jeleknek és szimbólumoknak, ami megmutatta, hogy melyik út vezet a szabadság felé. Az egyik leghíresebb ilyen rendszer az Underground Railroad földalatti vasúthálózata volt. A menekülő rabszolgák támogatást kaptak a többi rabszolgától, akik elbújtatták őket szükség esetén. Onnan tudták, hogy hol biztonságos elbújni, hogy egy dalt énekeltek ennek jelzésére. A legnépszerűbb ilyenkor énekelt dal volt a „Wade in the water” (https://www.youtube.com/watch?v=vg_8L96E3eU ). Ha ez szólt, az azt jelentette a rabszolgák számára, hogy még nem biztonságos előbújni a rejtekhelyről.
Az amerikai polgárháború idején a legnagyobb konfliktust az adta, hogy a déli rabszolgatartó államok gazdasága jórészt a rabszolgákon alapult, míg az északi iparosodottabb államokban illegális volt a rabszolgatartás. Lincoln elnök meggyilkolása után a Ku Klux Klán nevű terrorszervezet létrejöttének az volt a célja, hogy megfélemlítsék a felszabadított fekete lakosságot, ne szavazhassanak, ne lehessen saját vállalkozásuk sem. A polgárháborút követő években hoztak pár jogi szabályozást a kisebbség helyzetének tisztázására, de nem alkalmazták azokat még nagyon sokáig. És ekkor születtek azok a szegregációs törvények is, amelyek nyomán a feketék nem használhatták ugyanazokat az intézményeket és szolgáltatásokat, mint a fehérek. Amit igénybe vehettek, az is sokkal alacsonyabb színvonalú volt, mint a fehéreké. Nagyon elterjedt gyakorlat volt a Ku Klux Klán létezése idején az afro-amerikaiak elleni lincselés is, felgyújtották a házaikat, fellógatták őket a fákra, melyeket érdekes módon, képeslapokon is megörökítettek.
A kisebbség tagjai különböző eszközökkel próbáltak javítani helyzetükön. Különféle szervezeteket hoztak létre, petíciókat nyújtottak be, de a kultúra eszközével is igyekeztek változást elérni. Az egyik leghatékonyabb eszközük a szegregáció leküzdése terén a jazz volt. Mint például John Coltrane, „Alabama” c. száma (https://www.youtube.com/watch?v=saN1BwlxJxA), amit 1963-ban írt, amikor Birmingham városában egy feketék által látogatott templom ellen követtek el merényletet. A John Coltrane-hez hasonló előadók megtagadták, hogy olyan bárokban játszanak, ahonnan a feketék ki voltak tiltva. Európai turnéik során is nyíltan beszéltek az őket érő megkülönböztetésről. Sokan közülük Európában váltak igazán híres előadóvá. A kisebbség számára így a zenén keresztül nyílt lehetőség arra, hogy elmondják a történeteiket, a történelem során először.
Billie Holiday 1939-ben írta „Strange fruit” c. számát (https://www.youtube.com/watch?v=Web007rzSOI), mely a déli gyümölcsökön függő gyümölcsökről, az általuk szimbolizált fellógatott afro-amerikaiakról szól.
1947-ben született meg az első olyan törvény, ami feloldotta azt a korlátozást, hogy feketék és fehérek nem járhattak pl. ugyanabba az iskolába. Az ezzel kapcsolatos optimizmust szimbolizálja Sam Cook „Change is gonna come” c. száma, amely a szabadságot, a reményt hordozza magában arra vonatkozóan, hogy egyszer mindannyian egyenlők leszünk. https://www.youtube.com/watch?v=wEBlaMOmKV4
Azonban ezt követően sem szűnt meg a feléjük irányuló rendőri brutalitás, a merényletek, a szegregáció.
Nina Simone „Missisipi Goddam” c. száma arról szól, hogyan támadta a kormányzat a fekete ellenállókat. https://www.youtube.com/watch?v=fVQjGGJVSXc Ebben az időszakban vált híressé Martin Luther King, aki először toborzott össze közösségi szervezőként 10 ezres tömegeket annak céljából, hogy felszólaljanak a szabadságukért.
1963-ban indult el egy hullám, melynek eredményeként a fekete előadók zenéje Detroitból és Chicagóból kiindulva az egész világon elterjedt. Olyan zenészekről van szó, akik nem tudták volna megvenni a belépőt arra a helyre, ahol felléptek. Martha Reeves száma (https://www.youtube.com/watch?v=CdvITn5cAVc ) arról a kettősségről szól, amit a bennük lakozó fájdalom, szegénység, de egyúttal az öröm jelentett. Egy tüntetésre való felhívást foglal dalba, ami a mozgalom jelentőségét hivatott hangsúlyozni, és az emiatt érzett boldogság érzését.
Azonban elérkezett Martin Luther King meggyilkolásának napja (1968. ápr. 4.). Emiatt óriási fájdalom, méreg és reménytelenség volt bennük. De a King által hordozott üzenetek is megmaradtak, a béke az öröm. Ebből a kettősségből született a funk zenei irányzat, mely a jazz alapjaiból kiindulva nőtte ki magát önálló zenei műfajjá.
James Brown dalai ebben a stílusban pedig azt az időszakot jelenítik meg, amikor először büszkék lehettek ezek az emberek. Büszkék a hajukra, a bőrükre, és már merték vállalni a származásukat. (https://www.youtube.com/watch?v=c5BL4RNFr58 )
A polgárjogi mozgalmak utáni időkben Detroitban óriási szegénység volt. Hiába jött létre jogi egyenlőség, próbáltak harcolni a változásért a szegénységet illetően is. A hatalmas munkanélküliség okozataként az elvándorlók által hátrahagyott házakban drogfüggők és fiatalokból álló bandák töltötték el napjaikat. Az emberek kezdték megelégelni a folytonos bandaháborúkat, a kilátástalan életet, és valami újban próbáltak értelmet, önkifejezést keresni. A Fekete Párducok Pártjának megjelenésével ekkor egy olyan amerikai radikális csoport erősödött meg, akiknek célja az volt, hogy az Államokban emberszámba vegyék a feketéket. Ehhez köthető a Sly & the Family Stone dalának üzenete, mely szerint bőrszíntől függetlenül megvalósítható az együttműködés. (https://www.youtube.com/watch?v=YUUhDoCx8zc )
A Black Panther Party a fekete polgárokkal szembeni rendőrségi erőszak ellen lépett fel. Akciókat szerveztek, amelyek a szegény fekete állampolgárok életkörülményeit javították. Fekete öltözetet és fegyvert viseltek. Sokszor kerültek összetűzésbe a rendőrséggel.
A hip-hop akkor kezdte meg hódító útját a ’80-as években, amikor a feketék már úgy érezték, hogy számukra is megvan a lehetőség a kitörésre. A zenében is kifejezték, hogy jobb lehet az életük, de meg kell küzdeniük érte. A hip-hop dalok többsége az optimizmus és a fájdalom kettős érzéséből született, a stílus egyik legjelesebb képviselője Stevie Wonder. (https://www.youtube.com/watch?v=Ncbp-Gsrp4k )
Azóta sok változás is történt az afroamerikaiak helyzetét illetően, már fekete elnököt is választottak, vannak fekete milliárdosok is, de a zene mai napig meghatározó, ami végigkíséri küzdelmes történelmüket.
