A bogyósgyümölcskertész fia a legkisebb fiú mesei útját járja be, elhagyja apját és anyját, elindul a nagyvilágba, ilyen vagy olyan módon, sikeresebben vagy kevésbé sikeresen megküzd az útjába kerülő nehézségekkel, elnyeri a királylány szívét, ám a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” ebben a mesében elmarad. A mesei fordulatok és A mese című novella, mely a „Hol volt, hol nem volt” fordulattal kezdődik csak még inkább megerősíti a történet mesei és egyben egyetemes jellegét. A bogyósgyümölcskertész fiának története novellákra bontva jelenik meg, a történetek önállóan és együtt is kerek egészet alkotnak, hiszen a kötet felépítése követi a kronológiai sorrendet, a gyermekkortól felnőttkorig kísérhetjük végig a legkisebb fiú életét.
A mai középkorúak fiatalkorának emblematikus figurái és helyszínei szinte szétfeszítik a mű keretét, folyamatosan emlékeztetve az olvasót a korra, mely megteremtette a név nélküli, minden fiatalt együttesen képviselő fiút, a bogyósgyümölcskertész fiát. A magyar mindennapokat éli a fiú, ám Amerikáról ábrándozik, a rock’n’roll életérzés elválaszthatatlan tőle, zenekart alapít, Levi’s-t hord, és természetesen a nagybetűs Nyugatra vágyik.
A kötet alapját többszörös ellentétek alkotják, apa és fia, vidék és a főváros, Magyarország és külföld között úgy tűnik áthidalhatatlan távolságok feszülnek, a végletek sohasem találkozhatnak. Ám ahogyan a bogyósgyümölcskertész fia cím is jelzi - mely szinte eposzi jelzőként viselkedik végig a kötet folyamán –nem hagyja, hogy elfeledkezzen róla az olvasó, hogy a fiú honnan jön. Ő a vidéki fiú, aki többre vágyik, ezért szembefordul családjával, az apja által nyújtott mintával, ő másképp akar élni, lázad. Ám lázadása nem csupán az apja ellen szól, hanem az egész korabeli Magyarország ellen.
A fiú élettere egyre tágul, egyre közelebb kerül a vágyott világhoz, apja bogyósgyümölcseitől először akkor távolodik el, mikor a Balatonhoz mennek kempingezni, majd meglátogatják a budapesti nagybácsit, később Budapesten jár középiskolába, ekkor válik egyértelművé, hogy ő másképp szeretne élni, mint a családja. Ám mikor a kötet végén eljut Bécsbe, közelebb a vágyott Nyugathoz, mint eddig bármikor, rá kell döbbennie, hogy a nagyvilág mégsem olyan nagy, és hiába tiszta az utcakő, ha az érzések egyáltalán nem azok.
