2016: a Miskolci Egyetem MEAFC férfi kézilabda csapata a Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Bajnokság (MEFOB) döntőjében 6. lett. Ez vivát!
1977: A Nehézipari Műszaki Egyetem MEAFC férfi kézilabda csapata a Magyar Főiskolai Országos Bajnokság döntőjében 4. lett! Ez vivát!
39 év telt el a két esemény között. A két időpont között a Miskolci Egyetem férfi kézilabda csapata egyszer sem jutott az egyetemi döntőbe! Ez nem vivát!
Az alábbiakban egy kis összehasonlítást teszünk az egyetemi kézilabdáról, hogy mi egyezik meg és mi tér el – az akkori és a mostani körülményekben.
„Gyerek” néven írtam akkor egy cikket a „Mi Egyetemünk” újságba – ami pamflett-szerű lett. Az volt életem első cikke.
Most nem pamflett az írás. Akkor annak okán írtam meg és jelentették meg a Mi Egyetemünk újságban az írásomat, mert végzős egyetemista voltam, én voltam akkor a Miskolci Egyetem férfi kézilabda csapatának a jobb átlövője, az edzője, az intézője, az akkori salakpályánk gyakori locsolója és vonalazója; és imádtam a kézilabdát. Imádtam akkor és szeretem még ma is, 39 év eltelte után is. Mivel én voltam a csapat mindenese, egyértelmű volt számomra, hogy a döntőről, a döntőnkről megírjam a saját érzelmeim által inspirált cikket. Pamflett-szerűre sikerült. Miért ne?! Hát magamról, magunkról írtam; miért ne nézhettem volna magunkat görbe tükörből akkor?! Bejutottunk a számunkra legfontosabb főiskolai döntőbe, örültünk neki. Elmentünk a Pécsen megrendezett döntőre, küzdöttünk, negyedikek lettünk. Én behalasztottam a Diplomatervemet a döntő utánra, mert akkor fontosabb volt a kézilabda, a nagy sportszerelem. Aztán hazajöttünk Miskolcra, én befejeztem a Diplomatervemet és megvédtem. Mindkettőt lehetett és lehet egymás mellettjól csinálni: a sportot és a munkát is.
Most 2016-ban hallottam a nagyszerű hírt, hogy a Miskolci Egyetem férfi kézilabda csapata bejutott a Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Bajnokság (MEFOB) döntőjébe. Az aha-élmény belémnyilalt, robbanásszerűen világosodtam meg: Egyértelmű volt számomra, hogy a mai döntősökről megírjam a saját érzelmeim által inspirált cikket. Most nem pamflett az írás. Ahhoz már nincs érzelmi felhatalmazásom. Ez már a ti játékotok és örömötök. Akkor 23 éves fiatal voltam, most 62 éves öreg, tapasztalt, ámde a kézilabdába még mindig szerelmes. Nekem most az a dolgom, hogy bizonyos párhuzamot vonjak a két időpont eseményei között; ami eltér és ami ugyanaz akkor és most a Miskolci Egyetem férfi kézilabda életében. Egy kis érzelmet is persze bele kell vinnem.
Mert van még kézilabda sportélet a mai Miskolci Egyetemen, mégha haloványon pislog is a zsarátnokja. Akkor 1977-ben is élt és most is él 2016-ban.
1./ Út az egyetemi döntőbeMEFOB férfi kézilabda selejtező 2015/2016-ban: Egy oda-vissza forduló után – igen szoros küzdelemben a hatos döntőbe verekedte magát a Miskolci Egyetem. Vivát! (Eredmények: ELTE– ME33-30 (16-16) 28-32 (13-21)). Győrben, májusban a döntőben 3 szoros mérkőzést játszottak a fiúk, de győzelem nélkül a hatodik helyen végeztek. (ME – Eger 30-32; ME – Budapest 21 – 24; ME – Veszprém 23 – 28)
Most 2016-ban hat csapatos, akkor négy csapatos volt a döntő.
1977-ben 3 selejtező mérkőzéssel, három egyetemi/főiskolai csapatot kellett legyőzni a döntőbe jutáshoz. A döntőben a MEAFC három – szoros, valamint nagyobb különbségű - vesztes mérkőzés után a negyedik helyen végzett. Vivát!
2./ A MEAFC férfi kézilabda csapat játékosai, bajnokságban való szereplésük2016-ban a Miskolci Egyetemnek semmilyen bajnokságban nem indult férfi kézilabda csapata! Hát ez igen fura dolog. Csak az egyetemi, főiskolai bajnokságon indultak el úgy, hogy a lelkes és kiváló szervező-játékos Orosz Gábor verbuválta össze a játékosokat; nevezték be őket az egyetemi bajnokságra.
Amikor a sikeres egyetemi döntőbe jutást meghallottam, szerettem volna találkozni a csapattal, hogy írjak néhány gondolatot róluk.
Elkezdtem keresni őket. Az egyetemi körcsarnokban többen is fejüket vakargatva és szelíd mosollyal próbáltak segíteni, hogy hol is találom meg őket. Mivel bajnokságban nem szerepelnek, így nincs is edzőtermük; nincs továbbá igazi edzőjük; csak csapat van. A MEAFC férfi kézilabda csapat játékosai létező személyek – nyugtattak meg.
Több kézilabdással beszélve végül is sikerült a szervező-játékos - Orosz Gábor telefonszámát megkapnom. Találkozót beszéltem meg vele. Azt mondta, hogy találkozzunk az UFÓ-ban(a Miskolci Egyetemen tudvalevőleg az egyetemi körcsarnokot hívják így).
Nagyon örültem, hogy az UFÓ-ban - a virtuális csapatként, vagy facebook-csapatként jellemezhető MEAFC férfi kézilabda csapat élő, hús-vér szervező-játékosával találkozhattam.
Amikor megismertem és beszéltem vele – én is ismét lelkes lettem. Megint elfogott a fiatalos kézilabda szeretet, a 23 éves koromban bennem égő tűz újból fellángolt. Láttam benne a negyven évvel ezelőtti önmagamból sok minden jót, legfőképpen a kézilabda imádatát.
Csuda jó érzés volt! Láttam benne a mai kézilabdát szerető, a sportért lelkesedő és a sportért szinte mindent megtevő egyetemistát. Orosz Gábor sokat tett eddig és rengeteget tesz most is érte.
Gábor személyes, internetes és facebook-os gyűjtése eredményeképpen – mondhatni, hogy ütőképes csapatot verbuvált össze. A játékosok közös edzésen nem tudtak részt venni; mérkőzésenként találkoztak. A selejtező mérkőzéseken, a pályán szoktak össze, a meccsek végére jó csapattá váltak - mondhatni, hiszen igen szoros csatában, de továbbjutottak a főiskolai döntőbe.
A játékosok különböző városok különböző megyei, NB/II, NBI/B szintű csapataiban játszanak. Miskolc, Bőcs, Kazincbarcika, Ózd és még néhány városról van szó. Egyénileg képzettek, taktikailag pedig a Miskolci Egyetem hallgatóiként alázattal harcoltak a győzelemért. A MEFOB férfi kézilabda döntőben májusban, Győrben 3 szoros mérkőzést játszottak a fiúk, de győzelem nélkül a hatodik helyen végeztek. Ahogy Gábor lelkesen elmesélte: jó összhangban játszottak; a torna végére egészen jól összeszoktak; a mérkőzéseket soha nem adták fel; végig hajtottak. A játékvezetést is részletesen összefoglalta. A mérkőzéseken - egy meccs kivételével – korrekt játékvezetést tapasztaltak. Az az egyik kétesebb mérkőzésvezetés sem okozott azonban lelki összeomlást bennük; nem volt égbekiáltó a játékvezetés rövid idejű részrehajlása; túltették magukat rajta.
A hogyan továbbról is elmondtaOrosz Gábor a terveiket: egyelőre semmilyen kézilabda bajnokságban nem indulnak; csak egyetemek közötti versenyeken fognak játszani az eddigi módon: tulajdonképpen virtuális-, vagy facebook-csapatként jellemezhető MEAFC férfi kézilabda csapatként összeálló; ámde a pályán élő, hús-vér játékosokkal; akik lehet, hogy együtt is fognak egy kicsit edzeni majdan az egyetemi UFÓ-csarnokban. Megyei I. osztályban már azért sem tudnának elindulni, mert sajnálatos, vagy felháborító módon Borsod megyében nem volt 2015/2016. évben megyei férfi kézilabda bajnokság! Augusztusban meghirdetésre került, a következő évadban hat csapattal indul.
40 évvel ezelőtt - 1977-ben - a Borsod megyei kézilabda bajnokságban játszott a MEAFC férfi kézilabda csapata. Akkortájt igen nagy tömegbázisa volt ennek a csodálatos sportágnak. Borsod megyében 16 felnőtt férfi csapat játszott a megyei I. osztályban; ezenkívül megyei másodosztályú kézilabda bajnokság is volt; a női megyei bajnokságok szintén így működtek; majdnem ugyanekkora csapatlétszámmal. Borsod megyében és Miskolcon volt második ligás NB I/B-s; több harmadik ligás NB II-es férfi, valamint női kézilabda csapat is; NB I-es férfi nem. Sajószentpéteri bázissal, de miskolci sportcsarnoki helyszínnel ütőképes NB I-es női kézilabda csapat játszott évekig Csík János neves mesteredző irányításával; a bányák bezárásáig. A borsodi bányászat megszűnésével eltűnt a támogatói szponzor.
A MEAFC férfi kézilabda csapata a megyei első osztályban játszott évente kb. 30 bajnoki mérkőzést, mindig az első helyért küzdött; de feljebb jutni nem tudott. Télen az országban akkor még egyetlen miskolci fedett sportcsarnokban az Avas Kupán az NB I/B-s és NB II-s csapatokat rendszeresen meg tudta verni. Nagy presztizs-meccsek voltak. Mondhatni, igen jó összetételű csapata volt akkoriban a MEAFC-nak. Az Avas Kupán magyar és szlovák elsőligás kiváló csapatok is szerepeltek.
1977-ben a Nehézipari Műszaki Egyetem keretén belül alig volt női hallgató, ennek okán női kézilabda csapata sem volt az egyetemnek.
Egy kis elemzést kell végezni ahhoz, hogy a hosszan tartó sikertelenség okait megtaláljuk, elemezzük; hogy a gödörből kilépve a Miskolci Egyetem férfi és női kézilabda sportélete szebb éveket élhessen meg!
A MEAFC kézilabda csapat helyzetét is a négyfajta hatalmi rendszer szerint célszerű megvizsgálni; külön-külön, illetve egymással való kapcsolódásuk egymásra épülésével, egymásra hatásának figyelembe vételével. Ez a négyfajta hatalom(vagy tőke): a politikai hatalom(politikai tőke), a gazdasági hatalom(pénzügyi tőke); a társadalmi kapcsolati rendszerek tőkéje és az egyén szakmaisága, tudása(a szellemi hatalom, avagy a szellemi tőke).
- Először bepillantunk, hogy milyen a MEAFC kézilabda helyzete a Miskolci Egyetem sportéletén belül.
- Másodszor bepillantunk, hogy milyen a MEAFC kézilabda helyzete Borsod Megye sportéletében, valamint kézilabda sportéletén belül.
- Harmadszor bepillantunk, hogy milyen a MEAFC kézilabda helyzete Magyarország sportéletében, valamint kézilabda sportéletén belül.
- Negyedszer megnézzük, hogy milyen lehetősége lehet a közeljövőben a MEAFC kézilabda csapatának; csapatainak.
A legsikeresebb magyar labdajáték – a vízilabda után - a kézilabda, amely a Miskolci Egyetemen hosszú évtizedek óta vegetál. Fáj az ember szíve ettől. Az egyetemi és a sportvezetésben nincs megfelelő gazdasági, szakmai és kapcsolati támogatottsága; nem jó a kapcsolati tőkéje. Ez igen szomorú. Ez nem vivát!
2015-2016-ban odáig jutott a miskolci egyetemi férfi kézilabda, hogy a körülbelül nyolc-kilencezer nappali hallgatói létszámmal rendelkező iskolából nem tudtak egy férfi kézilabdacsapatot semmilyen szintű bajnokságban elindítani. A lelkes virtuális-, vagy facebook-csapatként jellemezhető MEAFC férfi csapat a Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Bajnokságban indult el.
A MEAFC női kézilabda csapata a megyei I. osztályban több éve működik; jelenleg Solymosi Tamás lelkes edzői munkájának köszönhetően, mivel a mostani Miskolci Egyetemen már igen sok hölgy tanul; továbbá több külsős(nem egyetemista) is játszik a csapatban. A lányok nem szoktak szerepelni a Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Bajnokságban.
Annak idején 1977-ben a Nehézipari Műszaki Egyetemen (akkor ez volt a neve) női kézilabda csapat nem volt, mivel az egész egyetemen kevés hölgy tanult nappali képzésen. A MEAFC férfi kézilabda csapata az egyetem akkor megközelítőleg háromezres létszámú nappali hallgatóiból állt össze; nem volt külsős játékos. Nagy gondot okozott, hogy sok vidéki, nem miskolci lakosú volt, és gyakorta inkább haza utaztak hétvégeken, semmint a bajnoki mérkőzéseken itt maradtak volna. Emiatt sem tudott magasabb osztályba lépni a kézilabda csapat.
Jelenleg az egyetemi logó névben szereplő atlétikai szakosztály nincs, futballban pedig nagypályás csapat nincs, csak kispályások.
A Miskolci Egyetem vezetősége az utóbbi negyven évben az egyetemi sportéletet csak tömegsport szintjén akarta tartani; ami alapvetően sikerült; ez vonatkozott a kézilabdára is.
A magasabb szintű sporteredmények elérése célkitűzés sem politikai, sem jelentős pénzügyi támogatást nem kapott. A MEAFC ennek megfelelően tudott csak tevékenykedni. Az egyetemi klub sportvezetőségében dolgozó elkötelezett sportbarát egy-két – általuk szeretett és emiatt jobban támogatott - sportágban azonban magasabb szintű eredményt is fel tudtak mutatni. A teljesség igénye nélkül néhányat megemlítünk:
Kezdjük a legmagasabb szintre jutott férfi kosárlabdával. 1976-ban a csak egyetemi hallgatókból álló MEAFC csapatunk megnyerte a második ligát és feljutott az NB I-be. Akkor a miskolci városi sportcsarnokban kétezer tomboló néző előtt játszottak! Aztán a hosszabb idejű hanyatlások után 2015-2016-ban ismét az NB I/B második ligába jutott fel és ott sikeresen megkapaszkodott a Miskolci Egyetem kosárlabda csapata. Ez Vivát! Többségük harminc év feletti, nem egyetemi hallgatókból álló – ámde Miskolcot szerető és az egyetemi kosárlabdáért a szívüket is kitevő játékos volt. Most fiatalítás kezdődött. A MEAFC sportvezetői között akkor is és most is a kosárlabdát imádó személyek vannak; akiknek Miskolcon a piramis elven jól kiépített és jól működő kosárlabda bázis ad utánpótlást. Továbbá más városokból - magasabb osztályban már szerepelt játékosokat is leigazolnak, akik az itteni egyetemen tanulnak majd tovább. Ez vivát!
Egy másik sikeres egyetemi sportág – ámde nem labdajáték – a tájékozódási futás. Az 1970-es években a Bokros testvérek sok sikert hoztak az egyetemnek akkor és most 2016-ban is: Bokros István, F 60 kategória első helyezettje és dr. Bertóti Edgár, F 50 kategória harmadik helyezettje lett 2016-ban a Hungária Kupán. Ez vivát!
Úgy gondolom, hogy ebben a témában három személyes megjegyzést is meg kell még tennem:
1976-ban mint 17 éves középiskolás azért jöttem játszani a MEAFC kézilabda csapatába, mert Vucskó Sanyi akkori játékos-edzővel egy igen jó szellemű és magas tudásszintű játékosokból álló csapatban játszhattam. A velük való kellemes személyes kapcsolat miatt is jöttem erre az egyetemre. A pályán együtt eltöltött három év után Vucskó Sanyi szakított a kézilabda csapatunkkal, sportágat váltott és sikeresen felépítette a MEAFC tenisz-szakosztályt; amely azóta is NB-s szintű.
Az 1970-es években a kézilabda- és a kosárlabda szakosztály játékosai között szorosabb szimpátia, illetve baráti kapcsolatok is kialakultak. Ennek egyik esetét itt megemlítem: amikor a MEAFC férfi kézilabda csapatunk bejutott - a Pécsen rendezett - egyetemi döntőbe, akkor Magyar Attila volt a hivatalos sportvezető kísérőnk. Ő volt az 1977-es NB I-es MEAFC kosárlabda csapat egyik egyetemista vezéregyénisége. A személyes kapcsolat és sportbarátság azóta is tart közöttünk. Megfigyelve a mai 2016-os évek MEAFC különböző sportágainak játékosait - szoros kapcsolatot nem látok közöttük. Izolálódott sportágakat, izolálódott játékosokat látok. Ez nem vivát!
1985 és 1988 között három évet edzőként – kevés sikerélménnyel - tevékenykedtem a MEAFC fiú kézilabda csapatnál, amelyik a Borsod megyei bajnokságban szerepelt. Ebben az időszakban is - az egyetemi sportéleten belül - csak tömegsport szinten lehetett tevékenykedni. Állandóan az volt az egyik fő probléma, hogy sok vidéki, nem miskolci lakosú játékos volt, akik inkább haza utaztak hétvégeken, semmint a bajnoki mérkőzéseken itt maradtak volna. Többségük hét közben annyi edzésen vett részt, hogy testnevelésből megkapják a félévi aláírást. Nem lehetett jó eredményeket felmutatni.
A II. és III. pontot összevontan vizsgáljuk. Bepillantunk, hogy milyen a MEAFC kézilabda helyzete Borsod Megye és Magyarország sportéletében, valamint kézilabda sportéletén belül.
A magyar kézilabda sportág nemzetközi szinten – az utóbbi harminc évben - a legeredményesebb és legsikeresebb magyar labdajáték a vízilabda után. Válogatott szinten Európa- és világbajnokságokon és olimpiai játékokon egyaránt, továbbá klubcsapataink is komoly európai szintet képviselnek; ahol hosszú évtizedek óta napjainkban is nagyon sikeresek.
Szomorúan állapíthatjuk meg ugyanakkor, hogy napjainkban, 2016-ban a MEAFC férfi kézilabda csapata bajnokságban nem szerepel, a női csapata a hat csapatos megyei bajnokságban játszik - vegyesen egyetemista és nem egyetemista játékosállománnyal. Miskolc és Borsod megye sportéletére és kézilabda sportéletére - alig van bármifélehatással. A Miskolci Egyetem a Dudujka-völgyben, Miskolc városától izoláltan éli saját életét; ehhez hasonlóan az Egyetemváros kézilabda sportélete – saját izolált terében - a tömegsport szintjén él, éldegél.
Az 1970-es években a férfi MEAFC kézilabda csapata kiváló játékosállománnyal rendelkezett, a megyei bajnokságban kiválóan szerepelt, a téli kupákon az NBI/B-s csapatokat is meg tudta verni. Miskolc város, Borsod megye kézilabda spotjában élénk színfolt volt.
2016-ra Borsod megye kézilabda sportága igen ellentmondásos képet mutat:
A megye nyugati szélén, Mezőkövesden hosszú évek alatt Juhász István és az utolsó 3 évben Skaliczki László (a magyar válogatott egykori edzője) munkájának eredményeképpen sikeres NB I-es férfi kézilabda csapat működik. Borsod megyében, ámde attól szinte teljesen elkülönülve, önállóan éli kézilabdás életét; itt virul Borsod megye kézilabdás fellegvára. Ebben a 17 ezer lélekszámú kisvárosban – Matyóföld fővárosában - magas szinten működik a kézilabda. Ez vivát!
Mezőkövesdtől keletre már hosszú ideje – sajnálatos módon - nem tud tovább jutni a magas szintű, eredményes kézilabdához szükséges négyfajta tőke: a politikai tőke, a pénzügyi tőke; a társadalmi kapcsolati rendszerek tőkéje és az egyén szakmaisága, tudása, a szellemi tőke.
Borsod megyében NBI/B-ben szerepelnek az ózdi férfi kézisek; továbbra is területileg izoláltan, de működnek. A régi időkben sokáig NB I-s csapatuk volt a zseniális Marosi Istvánnal felállva; félelmetes kézilabda barlang volt akkor a város.
Több NB II-es csapatok működik Borsodban; a megyének 2016-ban férfi kézilabda bajnoksága nem volt, a nők hat csapattal versenyeznek.
Miskolcon hosszú évek óta egy férfi NB II-es kézilabda csapat – a Rádió M Miskolc játszik; mondhatni játszott. 2016-ban az NB I/B-be való feljutás kapujában megbillentek; és lássunk szomorúságot: a csapat nem tudta vállalni semmilyen NB-s szereplést; megalakítják néhány csapattal a Borsod megyei férfi bajnokságot és ott fognak játszani. Ez elkeserítő; fáj az ember szíve. Ez nem vivát!
Van-e kiút, van-e felfelé vezető út!? – tehetjük fel a kérdést. – Igen van! Ez biztos! – válaszolhatunk határozottan.
Hogyan és mit lehet tenni?! Nos nézzük:
A MEAFC és Miskolc város minőségi kézilabda csapatának kialakításához közös az út, az Egyetemnek és Miskolc városának együtt kell és lehet működni; helyi és országos szinten is összefogva az erőket.
A négyfajta tőke: a politikai tőke, a pénzügyi tőke; a társadalmi kapcsolati rendszerek tőkéje és az egyén szakmaisága, tudása, a szellemi tőke egyidejű összekapcsolása szükséges; amihez az alapfeltételek adottak. Fel kell építeni, mivel fel lehet építeni a teljes szervezeti rendszert!
Hogyan és mit lehet tenni?!
- A Nemzeti Kézilabda Akadémia egyik központját Miskolcon is létrehozni kell hozni. A Kézilabda Akadémia biztosítja a piramis elvű alulról építkezést, az utánpótlást.
- A Nemzeti Kézilabda Akadémia miskolci tagozatával párhuzamosan egy nemzetközi szintű NB I-es kézilabdacsapatot Miskolcon is létrehozni kell hozni.
- A MEAFC – mint egyetemi kézilabda csapat - U 23-as csapatként biztosítaná az NB I-es csapatnak a magasabb szintű játékos utánpótlást; amely a miskolci Nemzeti Kézilabda Akadémia fiatalabb korosztályai és a miskolci NB I-s csapat közötti kapocs lenne. Az egyetem sportélete és az egyetem ismertsége, hírneve, presztízse ezzel is jelentősen emelkedne.
Ennek politikai feltétele adott azzal, hogy a Magyar Kormány a kézilabdát a kiemelt 5 látványsport közé sorolta be. A támogatás alapvetően az utánpótlás nevelést szolgálja. A minőségi NB I-es csapathoz az államon kívül Miskolcon, illetőleg Borsod megyében tevékenykedő tőkeerős cég, cégcsoport támogatása biztosítható lenne. Először férfi csapat létrehozása célszerű, mivel a Miskolci Egyetemen több a fiú, mint a lány.
Jelenleg Magyarországon – igen leegyszerűsítve– úgy hozták létre a magas szintű kézilabda Akadémiákat és NB I-es csapatokat, hogy Veszprém és Budapest köré rajzoltak egy-egy kb. 70 km-es kört; és azon belülre koncentrálták az állami tőke jelentős részét.(Természetesen van néhány szingularitás az országban; pl. Szeged, Mezőkövesd, Eger, Orosháza).
Miskolc kimaradt. Ez nem vivát!
Miért az egyik legszebb sport a kézilabda?!
Mocsai Lajos egyik interjújában nagyon szépen fogalmazta meg (nem szó szerint – hanem lényegét kiemelve); hogy a magas színvonalú kézilabda a sportművészet egyik eleme. A kézilabda - mint sport - az ember alapvető mozgásait, cselekvéseit jeleníti meg; úgymint a gyaloglás, a futás, az ugrás, a labda továbbítása/hajítása és elfogása, az embernek másik emberrel szembeni testi küzdelme (mint birkózás); továbbá szabályok által meghatározott, célirányos, ember és ember közötti –– együttműködést követel meg; amely esztétikai élményt okoz a játékosok által a nézőknek.
Ez a magas színvonalú kézilabda évtizedek óta hiányzik Miskolcról. Ez nem vivát!
Egy személyes emléket felelevenítek még. Mocsai Lajos 1972-ben egy szegedi középiskola csapatában is kézilabdázott; én a miskolci Gépipari Technikum csapatában. A középiskolai országos bajnokság selejtezőjében egymás ellen játszottunk Nyíregyházán. A mérkőzés vége előtt nyolc perccel 13:8-ra vezettünk; és tiszta küzdelemben kikaptunk 16:14-re; mi kiestünk. - Húúú, de rosszul esett akkor! (Az emlék halványul, de nem múlik el soha.) A szegediek jutottak az országos hatos döntőbe.
Kecskemétre leutaztam, hogy megnézzem ki lesz az országos bajnok. Mocsai Lajos az első saját mérkőzésük után meglátott és kérdezte: - Mit keresel itt? – Jöttem megnézni benneteket, mert nekünk kellene itt játszani. – válaszoltam mosolyogva. – Aztán hol alszol? – kérdezte tőlem Lajos. – Hát még nem tudom. – mondtam. Estére megbeszélte szobatársaival, hogy befogadnak hozzájuk. Négyágyas szobában, középen, a padlóra fektetett pokrócaikon aludtam. Ez a sportbaráti segítség nagyszerű volt tőlük. Nem tudom, hogy van-e még ilyen, lehet-e még ilyen napjainkban?! – Remélem igen! Ellenfelek a pályán, segítő sportbarátok a pályán kívül! – ez nagyon fontos a kézilabdában, a sportban. Ez a kapcsolati tőke igen régi keletű, de örök érvényű.
Mit kérek, mit kérünk innen Miskolcról Mocsai Lajostól?
Az Európai Kézilabda Szövetség edzői életműdíjasától, a Testnevelési Egyetem rektorától, a Nemzeti Kézilabda Akadémia főigazgatójától, a Magyar Kézilabda Szövetség tiszteletbeli elnökétől, a legsikeresebb magyar kézilabda edzőtől, aki Németországban megszerzett sikeredzőségét követően visszajött Magyarországra; aki mindent megtett és megtesz a magyar kézilabda sport világszínvonalon tartásához!?
Azt kérjük, hogy a meglévő törvények alkalmazásával segítse, hogy Miskolcon is legyen
- A Nemzeti Kézilabda Akadémia egy központja.
- A Nemzeti Kézilabda Akadémia miskolci tagozatával párhuzamosan egy nemzetközi szintű NB I-es kézilabdacsapat.
- A MEAFC – mint egyetemi csapat - U 23-as csapatként biztosítaná az NB I-es csapatnak a magasabb szintű játékos utánpótlását.
Reklámhordozóként tökéletes lenne egy miskolci nemzetközi szintű NB I-s kézilabda csapat! Ennek gazdasági feltétele is biztosítható lenne. Miskolcon és Borsod megyében sok nagy gazdasági tőkével és nagy világ-imázzsal rendelkező gyár, üzem van. A teljesség igénye nélkül néhányat felsorolunk. Például a hosszabb ideje működő BVK, TVK, Bőcsi Sörgyár; vagy az újabbak közül pl.: TAKATA, HELL, BOSCH. A Hell dinamikusan fejlődik: jelentősen bővíti szikszói üzemét, Miskolctapolcán hat milliárdos költségvetéssel az Avalon Park turisztikai központot is létrehozta. A BOSCH-nak nagy miskolci telephelyű cége dinamikusan fejlődik; a Miskolci Egyetemen létrehozták a Robert Bosch Mechatronikai Tanszéket. A Bosch már együtt él, egybeforrt Miskolccal és a Miskolci Egyetemmel. Reklámhordozóként tökéletes lenne egy miskolci nemzetközi szintű kézilabda csapat!
Az európai nemzetközi logisztikai vérkeringésbe is teljesen bekerül Miskolc. 2018-ra megépül a Miskolc-Kassa autópálya; amivel létrejön végre a Balti-országok-Varsó-Kassa-Miskolc-Magyarország közötti nagykapacitású közúti összeköttetés. A Visegrádi Négyek közül három ország autópályás kapcsolódása megerősíti a gazdasági együttműködés fejlődését is! Egy miskolci nemzetközi szintű kézilabda csapat erősítené a névhordozó szponzor céget, erősítené Miskolcot, erősítené Magyarországot! Ez vivát!
Mit kérek – mint 45 évvel ezelőtti sporttársad, sportbarátod - innen Miskolcról tőled, Mocsai Lajostól?!
Azt hogy segítsd – mert sportbarátként - valamint törvényesen is megteheted, hogy a kiemelt kézilabda látványsport Miskolcon ismét felvirágozzon. Miskolcon is imádják ezt a sportot. Azonban ha nincs helyi szintű magasabb osztályú kézilabda csapat, akkor az alulról jövő tehetségek elhagyják a várost. Élőben kell látni a nagy tudású játékosokat, érezni kell a gigászi küzdelem illatát, érezni kell a nagy csatákat, át kell élni a sikert! Itt Miskolcon is.
A kiemelt öt látványsportból hiányzik a kézilabda – ebből a jelenleg 159 ezer lélekszámú nagyvárosból, Miskolcról. Férfi labdarúgásban, női kosárlabdában, férfi jégkorongban a DVTK színeiben; férfi vízilabdában a PannErgy-Miskolc színeiben NB I-s szinten működnek klubok. Mindegyik sportágban (figyelembe véve a szükséges tőkeigényt) a férfi és a női szakág közül csak az egyik van a legmagasabb szintű magyar bajnokságban. A nemzetközi és a magyarországi gyakorlatnak megfelelően, magyar és külföldi sportolókkal lehet csak biztosítani ezeknél a kiemelt látványsportágaknál is a magas szintű NB I-s és nemzetközi eredményességet. Ez vonatkozna a miskolci kézilabda sikerek eléréséhez szükséges leendő játékosállomány és edző kiválasztására is.
Miért kérem ezt a támogató segítséget?! - Mert egész életemben szerettem és még mindig imádom a kézilabda sportágat; mert a jelenlegi tevékenységi körömben csak kérni tudok; mert szeretem ezt a várost; hogy Miskolc ismét prosperáljon a kézilabda sportban is; hogy a Miskolci Egyetem a kézilabda sportággal is erősödjön! U 23-s csapatnak azért tökéletes az egyetemi bázis, mert többségében ez a 18-23 éves korosztály alkotja a nappali hallgatókat az egyetemen.
A jelenlegi egyetemi kancellári rendszeren belül - egy magas szintű Miskolci Egyetem kézilabda sportkör – elkülönített szervezeti és gazdasági egysége reálisan működtethető lenne; egy a Nemzeti Kézilabda Akadémia miskolci tagozatával párhuzamosan létrehozott nemzetközi szintű NB I-es kézilabdacsapat tőkeerős szponzori menedzsmentjével összefogva. Így a politikai, a gazdasági, a szakmai és a kapcsolati rendszer jól összefogott rendszerben – három év leforgása alatt - kimagasló miskolci kézilabda sikereket tudna elérni.
Vivát MEAFC! Vivát miskolci kézilabda!
Sziklai Ferenc
Régen – gyerek –
