A jubileumi díjátadó gálát stílusosan József Attila születésnapjának az évfordulóján, a magyar költészet napján rendezték meg. Torma András, a Miskolci Egyetem rektorának, valamint Pajtókné Tari Ilona, az Eszterházy Károly Főiskola oktatási rektorhelyettesének üdvözlő szavai nyitották meg az április 11-ei díjátadót. Hamarosan Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke köszöntötte a pályázókat, majd Jónás Zoltán, a Kortárs Hangon kötet főszerkesztője engedett bepillantást nyerni a gála résztvevőinek a tíz évvel ezelőtti tervekbe, s abba, hogyan és miért indult útjára a pályázat. Az irodalmi pályázatra idén 10 város 12 felsőoktatási intézményéből közel 72 hallgató nevezett több mint 140 pályaművel. Az első Kortárs Hangon kötetet Posta Mariannának, a program legtöbbet nyert pályázójának adta át Jónás Zoltán. A megnyitóbeszédeket zenei, prózai, táncos, és nótás előadások sora tarkította.
A Kortárs Hangon Nemzetközi Irodalmi Pályázat 2014. évi fordulóján két győztest hirdetett ki a zsűri; Tóth Beátát (Miskolci Egyetem), valamint Hamar Róbertet (Eszterházy Károly Főiskola). Büszkeséggel tölti el a MEgazin stábját, hogy egy ilyen nívós versenyen lapunk szerkesztője első helyezést ért el. Ezúton is szeretnénk gratulálni Tóth Beátának.
Muntyán Bernadett
A MEgazin Olvasói számára válogatást szerkesztettünk azoknak az egyetemünkön tanuló hallgatóknak a műveiből, akiknek a munkái bekerültek a Kortárs Hangon ’14-es kötetbe.
Kleiber Kata – Lélekmentő (részlet)
„Levegőt akarok venni
Levegő akarok lenni,
Gátlástalan, könnyed, lágy
Mint éledő húsban a vágy
Láttatnom kell, ami ragyog
Én nemcsak a testem vagyok
Korlátozó részem egésze
De az anyag az élet része”
Hajtós Bertalan, III. helyezett – 97E (részlet)
„Zsíros fogantyú-szigetek
az ujjlenyomat-tengerben,
szabadság-zöld színű
kapaszkodócellák,
– Kint szemét ameddig
a szem ellát? –
láthatóvá lehelt tájtorzító
karc-üveg,
– Vastag bőr alatt
nem ég az arcüreg? –
fekete linóleum lábnyomok,
– Hová tűnt otthon
pár napja a lábtörlő? –
szakadt bőrülésből sarjadó
gondnyomok,
páros neonfény
villanás,
– Égve hagytam a folyosón a villanyt?”
Győri Tamás – Eredő – Részlet (részlet)
„Pengeélen jár a változás, de valahogy még akad lehetőség, és az éjszaka nem éppen a csendet hozza, amikor nászába veri az agancsláz. Hangverseny közepén jár a csillagok alatt, s megérint a köd elnyúló mezején. Ez csodával határos, mikor e hős lény töri meg a neszt buzgó őszinteségével!”
Kémenes Bernadett – Bimbók (részlet)
„Fénylek egy kicsit, s csakúgy duzzad a net a szívtipró proletárok elveivel.
Hogy szeretlek, ki sem írom a számom, csupán a vak hiányod oltalmaz,
és látnoki imára váltok, mely isteni hangokhoz ér.”
Tóth Beáta, I. helyzett – Carter után szabadon (részlet)
„S mert a mesék változnak, és Isten egytől egyig átnarrálja hőseit a világ túlsó partjára, és mert a világűrbe mormolt imák, a darwinista nézetek meg a placebo néha ugyanazzal a fapados géppel landol a teremtővel karöltve, az öreg engedett hát a legkisebbik leány kérésének, s minden furcsa szokásaival és titkos szeretőjével együtt átírta egy másik mese hasábjába. Utolsó földi vacsorájaként paradicsomos mártással átitatott kígyóhúst evett, annak a dögnek az omlósra sült húsát, amelyik 1943-ban megmarta Saint-Exupéry kis hercegét. Az ősz apókától kapott késsel egyetlen mozdulattal elválasztotta a sziszegő óriás fejét annak testétől, s miután az utolsó falatot is bekebelezte, mind a tíz, paradicsommártástól majszos ujját lenyalogatta, majd egy hangos böffentés kíséretében köddé vált.
