Régi selmeci hagyomány, hogy szalamanderrel, azaz fáklyás felvonulással búcsúznak a Várostól és a Campustól a valétáló hallgatók– így köszönik meg az itt eltöltött éveket. A 2018-ban valétáló bányász-, kohász-, gépész-, jogász-, gazdász-, bölcsész- és egészségügyis hallgatók látványos, selmeci hagyományokat idéző búcsúünnepsége június 27-én este zajlott.
Ünnepi beszédekkel kezdődött a miskolci egyetemisták búcsúünnepsége a Polgármesteri Hivatal régi bejárata előtt, ahol 7 karvégzős hallgatói gyülekeztek és álltak díszsorfalat. Az ünnepség keretében a Város nevében Pfiegler Péter alpolgármester, az Egyetem nevében Prof. Dr. Torma András rektor búcsúztatott, míg a végzősök nevében Ódor-Szabó Bánk Soma bányász valétaelnök köszönt el hallgatótársai nevében. Az ünnepi beszédek és a Szózat után az oszlopok sorba rendeződtek és elindult a Szalamander.
A hagyományos ballagási felvonuláson a menet eleje szalamandra alakban haladt, mely részen másodéves bányászhallgatók, kohlenbrennerek vezettek fel, bányászlámpákkal kezükben. Utánuk az egyetem zászlaját vivő hallgató egy-egy fáklyás kíséretében, majd a Valétaelnökök teljes díszben összekarolva. Őket a rektor/rektorhelyettesek és a dékánok követtték, s karonként a Valetánsok egy-egy sorban öten-hatan összekulcsolt kézzel. Az úton végig ballagási nótákat énekelve, fáklyákkal a kezükben meneteltek a diákok. A Szalamanderes menet a Városház térről indulva a Széchenyi és a Kazinczy úton keresztül a Petőfi-térig tartott. Útközben a Földes Ferenc Gimnázium falán egy emléktáblát is megkoszorúztak a hallgatók, amely tábla annak őrzi emlékét, hogy a Miskolci Egyetem jogelődje, a Nehézipari Műszaki Egyetem 1949-ben az iskola épületében kezdte meg működését.
A Petőfi térre érve a menet ismét oszlopokba rendeződött, miközben a bányászlámpások körbe állták a teret. A zászlók és a Valétaelnökök az oszlopokkal szemközti lépcsőkön sorakoznak. A karok himnuszainak eléneklése után egy kézfogással a felemelt zászlók alatt a Valéta elnökök átadták a tisztségüket jelképező elnöki szalagokat utódaiknak. Ezek után még egyszer felcsendült a búcsúnóta, s így a 2018 évi Szalamander véget ér.
A SELMECI DIÁKHAGYOMÁNYOKRÓL
A szellemi kulturális örökség részévé választották a "Selmeci diákhagyományokat". Az örökségelem 2014-ben került fel az UNESCO szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére.
A selmeci diákhagyományok eredete a Selmecbányán 1735-ben alapított Bányászati Tanintézet, később Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatóihoz és hallgatói önszerveződéseihez kötődik. A hagyományok és az intézmény Sopronba, majd Miskolcra költözése után is fennmaradtak, sőt további helyi elemekkel bővültek, és a mai napig élnek a soproni, és a miskolci egyetemi hallgatóság körében.
Ezen hagyományok része többek között az egyenruha-viselet, a napjainkban is szigorú szabályok szerint szerveződő diáktársaságok működése, a társaságok által rendezett, meghatározott ceremóniák szerint zajló szakestélyek, a daloskönyvekben összegyűjtött diáknóták, valamint a nótázás, a valétálás (búcsúzás) szokása, mely utóbbihoz a Szalamander (fáklyás felvonulás a városban) és egyéb események is tartoznak, amelyek lezárják az egyetemi éveket.
A hagyományok talán legszebb és leglátványosabb része a „Valétálás". A szó a latin valete (búcsúzás) kifejezésből ered, és a végzős hallgatók egész tanévet végigkísérő, a várostól, az egyetemi campustól illetve egymástól való búcsúzást jelent. Ennek része a szalag-, majd a gyűrűavatás, és az utolsó nagy összejövetel a diplomaosztók előtt, a Szalamander…
Jó szerencsét!
Üdv az Erdésznek!
Legyen fényes sikere a Kohásznak!
Tisztelet a Gépésznek!
Igazságot a Jogásznak!
Pénzt a Gazdásznak!
Vivát Bölcsész!
Egészséget a Világnak!
