Hogyan tudja összevetni az intézetvezetői szerepkört ilyen sok kurzus oktatásával?
Én nem szerettem volna eltávolodni a diákoktól, mert nekem a tanítás az a terület, ahol feltöltődöm, valamint általában nagy sikerélményeket ad. Bármi is a munkám intézetvezetőként, az adminisztratív munka, ügyintézés, karbantartás, projektek menedzselése, az önmagában nem túl szívderítő. Igazából jobban szeretem az előadások, workshopok tartását, illetve a diákokkal kialakítani egy aktívabb kapcsolatot az órákon.
Milyen módszerei vannak erre?
Tulajdonképpen nem a régi módszerekkel oktatok. Abban, hogy másfél órát ül valaki egy előadáson, én sosem hittem. Már akkor sem, amikor idekerültem 1998-ban oktatóként, azóta pedig főleg nem hiszek. Változik a világ, a saját fiamon is érzékelem, hogy annyi impulzus éri az embereket, hogy ezek a hagyományos módszerek nem túl eredményesek. Folyamatos interakcióban vagyunk a diákokkal. Mindenféle diákcsoportot szeretek, általában próbálom felmérni, hogy milyen a csoport összetétele, kohéziója és ehhez próbálok alkalmazkodni az oktatási módszerekben. Nagyon fontos, hogy az oktató át tudjon adni egy szemléletet. A társadalomtudományok, illetve a szakok, amiken tanítok a humánus szemlélet, az empátia, tolerancia átadásáról szólnak, arról, hogy a hallgatók érzékenyek legyenek a társadalom és a saját problémáikra is, tehát egy kis önismeretet adunk át. A diákok magukra reflektálva és a problémákat a saját szűrőjükön keresztül figyeljenek. Nem egy tudástöltő gépnek képzelem magam. Sokkal inkább az interakció, a személyes kapcsolódás viszi ezeket az órákat. Mi erre intézetként is nagyon nagy hangsúlyt fektetünk. A formális intézeti értekezletek mellett szeretünk olyanokat tartani, amiken átbeszélünk dolgokat, például az oktatásmódszertant, hogy ki hogyan áll a diákokhoz, hogyan újíthatjuk meg magunkat. Interkulturális kommunikáció, nevelés családszociológia – ezek olyan tárgyak, amiket lehet interaktívvá tenni. A képzéseink egyharmada terepen megy intézményekben gyakorlatok formájában. Én nem hiszek az e-learningben. Én amikor hallgató voltam, rám nagyon hatottak a tanárok. Tőlük tanultam meg, hogy milyen egy szociológus. A hallgatók kijönnek egy középiskolából, ahol nem az életre, szakmára nevelik. Nem elég az e-learninggel személyteleníteni a tanítást, hanem az interakciók miatt nevelődnek, válnak társadalomtudósokká.
A legfontosabb dolog, amit adnunk kell a diákoknak, az a szabadság, csak azzal jól kell bánni. A középiskolában nincs, az egy borzasztó feszített közeg. Az egyetemen fontos, hogy jól gazdálkodjunk az időnkkel. El lehet lébecolni egy egyetemen 3-4 évet úgy, hogy gyakorlatilag nem érint meg minket az önismeret szele, hogy merre kéne felnőttként továbblépni, hogy bármilyen tudást összeszedtünk volna. Érdemesebb ezeket az éveket okosan felhasználni, és úgy láttam, hogy sok esetben gondot jelent a diákoknak ez a felnőtté válás. Szoktam mondani nekik, hogy nem válunk felnőtté, hiszen az egy hosszú tanulási folyamat. Közben is mindig át kell gondolnunk, hogy hol tartunk éppen. A kritikai gondolkodás is fontos. Megtehetjük a társadalomtudományi képzéseken, hogy állandóan reflektáljunk a világra. Mondom is a hallgatóknak, hogy kövessük az aktuális közéletet, mert így tudjuk felvenni a fonalat, ami a társadalomtudományok műveléséhez elengedhetetlen. Nem kell egy szélcsapásba beállni, tudni kell az alternatívákat is és hogy mi közül tudunk választani. Én azt gondolom, hogy fontos, hogy kritikusan, de szabadon tudja kiválasztani az ember, hogy mivel foglalkozzon később.
Nehéz a politikát kivonni ezekből a képzésekből?
Igyekszünk aktuálpolitikával nem foglalkozni, de követjük Max Weber elveit az oktatásnál, aki azért lefektette az oktatás alapjait. Nyílván nincs helye aktuálpolitikának az egyetemen, de egy szélesebb perspektívába helyezve akár történelmi példákkal szemléltetve rá lehet világítani a kérdések sokarcúságára egyfajta holisztikus szemlélettel, hogy a történelem hogy ismétli magát. Ha egy oktató kifejti, hogy milyen etikai talajon áll, de a diákokat felnőttként kezelve hagyja, hogy szabadon gondolkodjanak egy témáról, meg fognak tanulni érvelni, a dolgok sokszínűségét látni, bemutatni tudják. Nyílván ezekhez a szakokhoz kell egy segítő attitűd, hisz nem egy fasiszta tudomány. Ez az attitűd többféle helyről táplálkozhat, akár konzervatív vagy liberális szemléletből. Tele vannak ideológiákkal, az oktatónak is kötelessége ezeket bemutatni, de nem állást foglalni. Ugyanakkor emberek vagyunk, általában egy idő után mindenkiről levehető, hogy milyen nézetei vannak, de ez a diákok megítélésének alapjává nem válhat. Oktatók is annyira sokfélék vagyunk, hogy a magánéletben is jókat szoktunk ezeken vitatkozni, mi se tudunk egyetérteni sokmindenben.
Folytat-e jelenleg valamilyen kutatást?
Rengeteget. Az oktatói leterheltség 40%, így is van a munkakörömben is. 40% emellett a kutatások, 20% pedig az egyénmunka. Elég nagy lehetőséget kaptak a társadalomtudományok a projektekre, EFOP-os, uniós támogatású pályázatokra, de talán ennél izgalmasabb a Creative Region program. 25 Abaúji települést vizsgálunk, ebben a hallgatóink, oktatóink is nagymértékben benne vannak. Mérünk egy lokális innovációs potenciált, adunk számukra lehetőséget a továbbfejlődésre. Egy másik fontos projektünk a Főnix ME – Megújuló Egyetem, ennek a 4-es alprojektjét én viszem. A főnixmadarat én javasoltam névnek, hiszen ez az állandó megújulás jelképe, így élünk mi is ebben a régióban. A hiányból, a semmiből kell magunkat az újabb ciklusokban újjászülni magunkat is. Ez a projekt ösztöndíjakkal is támogat hallgatókat, akik kutatási asszisztensként vettek részt. Itt szintén közösségi fejlesztést végeztünk, előadásokat tartunk, a településeket segítjük. Itt van lehetőség mentornak is tanulni a hallgatók számára.
Együttműködünk a Görögkatolikus szakkollégiummal, ott 10 szakkollégistát gyakorlati ösztöndíjjal támogatunk. Egy Főnix Közéleti Akadémia nevű tárgyat is meghírdettünk a hallgatóknak, ezt pedig kihelyeztük a városba az akadémiára. Ott közéleti kérdésekről hallgathatnak előadásokat, sok izgalmas kérdéssel foglalkozunk. Például, hogy milyen a jó iskola, egyáltalán mi a jó, a kiégéssel, a művészetterápiával, a mesék identitásformáló erejével, Borsod megye demográfiai helyzetével. Komolyan vesszük az egyetem harmadik missziós tevékenységét, ami azt jelenti, hogy azok szolgálatára helyezni a tudásunkat, akik felhatalmaztak minket arra, hogy itt legyünk, tehát nem csak az órákon tanítsunk. Számunkra is nagyon meghatározó példázat az emberi talentum kihasználata, ezekkel a hallgatóknak és nekünk is kötelességünk jól sáfárkodni és ebben segítjük őket is és a környező településeket is. Ezenkívül konferenciákat szervezünk, könyveket adunk ki, a tudományos életben jelen lenni, egyházakkal, alapítványokkal együttműködünk, itt a hallgatók kapcsolati tőkéjét is próbáljuk megalapozni a képzések során.
Mit tud ezzel a diplomával kezdeni egy hallgató az egyetem után?
Ez a kérdés kb. 10 évvel ezelőttig volt jogos, ugyanis ezeken a szakokon évente nagyjából 10-10 hallgató van. Ez így van rendben, nem is szeretem a tömegképzést. Mikor Manchesterben végeztem a mesterszakom, összesen nyolcan voltunk. Ekkora csoportokkal lehet hatékonyan foglalkozni, ennyi végző pedig akár még a régióban is el tud hatékonyan helyezkedni. Öröm számunkra, hogy az utóbbi 10 évben a hallgatóink mindenhonnan visszaköszöntek. Találkozunk velük közigazgatásban köztisztviselőként, városi vezetői pozícióban, szociális munkában, projektekben. Megkapják a megfelelő szemléletmódot, tudnak teamben dolgozni, logikus gondolkodást, külső rálátást kapnak a közösségekre. A facilitálás, azaz a projektek generálása, kulturális értékek felszínre hozása. Tehát az egyik legjobban adaptálható diploma a szociológia, politológia, szociális munkás. Mesterszakos hallgatóból 5-6 van, de nem is kell több. Ez a régió nem szív fel több mesterdiplomás embert. Itt lehetőség van kulturális mediációra, közgázra, angol nyelvű képzésekre is továbbmenni. Én mikor elkezdtem idejárni, építészmérnök akartam lenni, de annyira megtetszett az önismeret, a partnerként kezelés, az empátia, hogy úgy érzem nagyon jól döntöttem, hogy maradtam. Eljutottam külföldre tanulni, jól tudok keresni. Aki ügyes és agilis, az megtanul az emberekkel bánni, ez pedig az egyik legértékesebb tulajdonság a mai világban.
Kellett változtatni valamit azon, hogyan kezeli a hallgatókat?
Csak abban, amit a világ változtatott rajtunk, és ezt magamon is érzékelem. Ez az információs társadalom nagy kihívások elé állítja az oktatást. Ember nincs aki végig tud ülni egy másfél órás előadást, és nem is kell. Az oktatók számára is nagy kihívás, mert én is folyamatosan azon gondolkodom, hogyan tudom az órámat élővé tenni, mert másképp előveszik a telefont. Néha azt mondom, hozzanak egy témát a következő órára, amiben arról beszélnek röviden, hogy miért csatlakozzunk a dologhoz. Nagyon jó, hogy olyan tárgyakat tanítok, amik alkalmat adnak erre a kísérletezésre. Nyílván a hallgatók tudása is meghatározza, hogy mivel lehet próbálkozni. A szociológia kreatív tudomány, kell hozzá az elvont dolgok megértése, ami nem mindenkinek megy azonnal. Ez egy magasabb tudásszintű hallgatóságnak megy igazán, velük azt a részét erőltetjük. A például szociális munkások sokkal motiváltabbak, a szociológusok még inkább keresik magukat. A politológusoknak is megvan, hogy a politika világában szeretnének elhelyezkedni, persze meg kell velük értetni, hogy fontosabb a háttérelemzés, nem mindig a kirakatba kell lenni. Rengeteg előnye van annak, hogy ez a három szak bizonyos kurzusokon együtt van, hiszen gazdagítják egymás szemléletmódját.
Mire kell hangsúlyt fektetni az oktatásban?
Arra, hogy a diákok nem esznek meg mindent. Előbb-utóbb kiürül a terem, ha dögunalmas tudást próbálunk átadni. Persze kell az elmélet, ezt mindig el is mondom, de meg kell világítani, hogy ezt az elméletet a gyakorlatban hogyan kell használni. A hallgatók az órán már projekteket terveznek. Nagyon fontos még, hogy minden hallgató eljusson legalább egy félévre külföldre, de ezt nagyon nehezen tudjuk megoldani, mert a hallgatók nem nagyon akarnak mozdulni, pedig aki kimegy, új emberként tér vissza. Nem azért, mert látja, hogy ott kolbászból van a kerítés, mert nincsen, csak azt látja, hogy milyen érdekes más perspektívából nézni a saját kultúráját. Szebben, távolabbról, elvonva tud nézni a saját és más kultúrájára. Jó lenne, ha az oktatás ezt mégkomolyabban venné. A nyelvtudás is elengedhetetlen, illetve talán még az, hogy ne szakbarbárokat neveljünk. Én nem szeretném, hogy az itt tanult hallgatók csőlátással rendelkezzenek. Mi nem társadalmi mérnököket képzünk, hanem kreatív gondolkodó embereket. Nagyon szeretem a karok közötti átjárásokat, gazdagítani egymás szemléleteit. Ez az értelmiségi szerepvállalás elengedhetetlen járuléka, hogy az ember kitekintsen a saját tudományágából is. Minden területnek meg van a saját megrögzött látásmódja, és ezért jó ez az universitas jelleg, hogy szabadon átjárható legyen. Visszahoznám mégjobban ezeket az értelmiségképző tárgyakat. Vannak nagyon kreatív oktatók és ez a diákoknak is nagyon sokat ad. Fontos még a diákoknak, hogy külső szakembereket is megismerjenek. Minden félévben vannak külsős vendégoktatóink.
Nagy kihívás az intézetigazgatói pozíció?
Mikor megkaptam ezt a pozíciót, még nagyon fiatal voltam. A 10 év alatt belerázódtam, és folyamatosan újításokat vezettünk be. Az elődjeim építették ezt az intézetet, próbáltunk ennek a nyomdokain haladni, megújulni. A kutatásokra nagyon nagy hangsúlyt fektetünk, a civilekkel, egyházzal jobb kapcsolatot ápoljunk, van az intézetnek saját folyóirata, a Szellem és Tudomány. Megújult a honlapunk, interaktív Facebook oldalt üzemeltetünk. Igyekszünk a városban jelen lenni. Megújulni a technológiában, hogy a „big data” fogalmát betegyük a szemléletmódunkba. Folyamatosan kísérletezünk új kurzusokkal. Ha az ember nyitott szemmel jár, figyeli a hallgatókat, akkor nagy probléma nem lehet, mert tudja mindig, hogy milyen friss szelek fújnak. Ez a huszonéves korosztály mindig ad egy új ötletet az embernek. Slam Poetry versenyeket is rendezünk, és ez nagyon fontos, hiszen társadalomkritika, így ezeket is igyekszünk észben tartani. A városban, a kulturális életben próbálunk minél többet jelen lenni, hiszen itt az Egyetemvárosban kicsit el vagyunk zárva, ezért nem szoktunk itt lenni a kutatók éjszakáján sem. Ekkor például a Grabovskyban voltunk, előadásokat tartottunk, koncerteket szerveztünk. Mindig arra törekszünk, hogy a városban mozogjunk és az oktatókkal együtt a város kulturális életében részt vegyünk, épp ezért visszük be oda a programjainkat is.
.jpg)
Fotó: Észak-Magyarország/boon.hu
