Az Our World in Data kutatása szerint: míg az 1950-es évben a műanyagtermelés 2 millió tonna/év volt, ez a szám 2015-re megközelítette a 381 millió tonnát. Ha a fenti két dátum közötti időintervallumot tekintjük, akkor 65 év alatt összesen 7,8 milliárd tonna műanyagot állítottunk elő, ami 1 tonna műanyagot jelent személyenként a Föld mai lakossági adataihoz igazítva. Ennek a mennyiségnek pedig a jelenlegi statisztikai adatok szerint mindössze 9%-a került újrahasznosításra 1950 óta. Bár az újrahasznosítás és az energetikai hasznosítás mértéke is az elmúlt években jelentősen növekedett, az egyre növekvő hulladék mennyiség az új hasznosítási technológiák megjelenését is magával hozza.
A Miskolci Egyetem Energia-és Minőségügyi Intézeti Tanszékén zajló műanyaghulladék- feldolgozási kísérlet új mérföldkőhöz érkezett. A projekt kitalálója és szakmai irányítója Dr. Dobó Zsolt tudományos munkatárs a hazai tudományos szakmában is egyedülállónak számító kutatás keretén belül vizsgálta a legtöbb háztartásban előforduló műanyaghulladék (PS, PP, LDPE, HDPE stb.) pirolízisével (hőbontásával), majd desztillációjával keletkező különböző forrásponttartománnyal bíró párlatok üzemanyagként való hasznosíthatóságát.
NÉHÁNY SZÓ A MŰANYAGOKRÓL
A műanyagok egy összefoglaló név, ami magába foglalja a szerves vagy szervetlen óriásmolekulák (makromolekulák) összességét, azaz a polimert (poli-sok, mer-rész), ill. az ehhez hozzáadott adalékokat és társító komponenseket, mint pl.: a stabilizátorok, csúsztatók vagy lágyítók. Ezek aránya az egyes műanyagtípusoknál változhat néhány tizedszázaléktól egészen 50%-ig.
HOL TARTUNK MOST?
A pirolízis olajokból nyert motorhajtó anyagok sikeres és rendkívül ígéretes benzinmotoros teszteken vannak túl. A fent említett műanyagfajtákból előállított motorhajtóanyagok jelentős fogyasztáscsökkenést mutattak (a polisztirol esetében akár 15%-ot), a kereskedelmi forgalomban kapható üzemanyagokhoz képest. A kutatás bár még kezdeti fázisban van s a "műanyagbenzin" forgalmazása is messzi célnak tűnik még, de az eredmények bíztatóak. A következő lépcső a kisüzemi körülmények megteremtése, amivel mennyiségi és minőségi ugrás következhet be a kutatás életében. Mivel a fenti kísérletek egyszerre csak egy fajta műanyaghulladék meglétét feltételezték, így jelen cikk írása közben is zajlik egy szimuláció, amiben a világ, az EU s ezen belül is hazánk átlagos 2015 utáni műanyag-felhasználási trendjeit és a műanyag hulladék összetételét figyelembe véve kerül összeállításra egy heterogén (több különböző műanyagtípust) tartalmazó keverék, ami még inkább reális képet fest majd a címben is szereplő "műanyagból üzemanyagot" kérdés megválaszolásában.
Kecsmár Gergő
Közreműködött: Dr. Dobó Zsolt