Május utolsó hetében fontos feladat vár a Miskolci Egyetem Szenátusára, hiszen Prof. Dr. Torma András rektornak 2021. február 11-én lejár a mandátuma, így új egyetemi vezetőt kell választania az egyetem legfontosabb döntéshozó testületének. A Miskolci Egyetem hivatalos lapja a MEgazin mindkét pályázóval interjút készített. Az alábbiakban Prof. Dr. Piskóti Istvánnal készült beszélgetést olvashatják.
- Mit tart a legfontosabb momentumnak eddigi életpályájában, ami predesztinálja a rektori tisztségre?
A pályázatomban „a modellváltásra” megfogalmazott vezetői elképzeléseim iránti bizalom elérése, „hitelesítése” érdekében öt személyes momentumra utaltam, úgymint a versenyképességet, sikert jelentősen befolyásoló marketing-szakmámra, az üzleti és társadalmi innovációs hatékonyságot, együttműködéseket vizsgáló több évtizedes kutatási eredményeimre, harmadikként az egyetemi 35 évem különböző oktatás-kutatásszervezői szakmai, vezetői feladatok tapasztalatára, helyismeretére, majd a több mint másfélszáz vállalati, intézményi, önkormányzati tanácsadói, stratégiai tervezői munkáimra, illetve a vállalkozóként, alpolgármesterként szerzett gyakorlatomra.
- Mi volt a motivációja, hogy pályázzon rektornak?
Egyértelműen a fenntartóváltás, az alapítványi működés teremtette stratégia helyzet megoldásának feladata motivált. Azért pályáztam az egyetemvezetői „szolgálatra”, mert úgy gondolom, hogy az említett ismerethalmaz, gyakorlati tapasztalat nemcsak képessé tesz erre, de az intézmény tisztelete, szeretete, az iránta érzett felelősségem is, hogy ezt megmutassam, felajánljam.
- Egy nagy átalakulás előtt áll egyetemünk. Milyen előnyei származhatnak ebből? Milyen veszélyeket tartogathat az alapítványi fenntartás?
„Veszélyes esély, esélyes veszély” – egy folyamatosan mélyülő medence, azaz egyrészt növeli az egyetem döntési, cselekvési játékterét, egyre rugalmasabbá, önállóbbá, piacibbá is válhatunk, de megszűnnek az automatikus védettségi helyzetek, s a kormányzati megállapodások évekre tervezhető biztonsága mellett folyamatosan szigorodnak a teljesítmény-elvárások is. Mindez a gyorsan, innovatív módon, nem mindig kiszámíthatóan változó környezeti kihívások, s új piaci trendek mellett, amelyek láthatóan elérték a felsőoktatási szférát is. A státuszváltást én - a törvényhozás, a kormány által teremtett - kivételes stratégiai helyzetnek érzem arra, hogy egyetemünk megmutathassa, hogy képes-e élni a saját jövőépítés lehetőségével.
- Mely területen van szükség a legnagyobb változásra? Mik a legsürgetőbb intézkedések?
Véleményem szerint új koncepcionális elemekre, „stratégia-rendezésre” van szükség. Újra kell definiálnunk, pozícionálnunk a Miskolci Egyetem márkáját, melyet én az ún. negyedik generációs egyetem (4GE) – az egyetemfejlesztést a térségfejlesztéssel összekapcsoló – modell mentén gondolom el.
- Melyek a fejlesztési irányok és kitörési pontok az egyetem számára? A képzési portfólióban tervez-e változásokat?
A stratégiai lépések sorában a digitális fejlesztések befejezését, az ország legszebb campusának „életre keltését”, a nemzetközivé válásra is épülően, a piacképes kutatások menedzselésére a Science + Technológiai Park mellett a Társadalomtudományi Park kialakítását, a felnőtt- és továbbképzési rendszerünk vertikális és horizontális fejlesztését, egy leendő Business School előkészítését, az oktatás-minőség teljessé tételét emeltem ki. A képzési portfóliót – sok más ok miatt is – újra kell gondolni a keresleti (új lehetőségek, mesterképzés átalakítása stb.) és szabályozási változások (felsőoktatási szakképzés, felnőttképzés) okán is, egy vonzó, elérhető, minőségi és működésében is hatékony kínálat érdekében.
- Hogyan látja, a jelenlegi működési szerkezet megfelelő-e? Tervezi-e új karok létrehozását, esetleg régiek összevonását?
A működési szerkezet és módszer területén számos változást vetettem fel. Bízva abban, hogy a törvényi szabályozás nagy teret enged majd a kuratóriumnak, az intézménynek e téren én egy vegyes-jellegű, a nagyvállalati menedzsment hatékony technikáit, az egyetemi légkör, autonómia hagyományos, kreatív értékeit és egy nyitott, stratégiai partneri hálózatokkal együttműködni képes szervezetet képzeltem el. A jelenlegi kari struktúrát megőrzendőnek, szakmai és tudományos erejében, s együttműködésükben megerősítendőnek tartom, hiszen komoly, multi- és transzdiszciplináris problémamegoldásokat kell közösen produkálnunk.
- A Miskolci Egyetem egyik nagy értéke és vonzereje a sokszínű hallgatói élet. Hogyan támogathatja ezt egy rektor?
A hallgatói élet sokszínűségét, benne a Selmeci Hagyományok fenntartását értéknek, természetes, hogy közvetve és közvetlenül is támogatandónak gondolom. Nem véletlen a „campus életre keltése” programom, mely új infrastruktúrákat, szolgáltatásokat kell, hogy eredményezzen, amely a hallgatóságnak, a hallgatói szervezeteknek alkotó és használó lehetőséget egyaránt teremt. A hagyományos és esetleg új hallgatói rendezvények, programok megvalósítását szakmailag és pénzügyileg is támogatni kívánom, ösztönözve azok erősödését, s a külső célcsoportok felé is történő erősebb megmutatását, hatását.
- Hallgatók nélkül nincs egyetem. Mit kíván tenni a minél sikeresebb beiskolázás érdekében?
A hallgatói létszám növeléséhez a már említettek – a képzési kínálat korszerűsítése, az oktatás minőségi feltételeinek, teljesítményének javítása, az infrastruktúra, a hallgatói élet, a kutatási sikerek, a térségi jövőperspektíva – mellett a beiskolázás marketing támogatása is kell, melyet egy új – nemcsak kommunikációra épülő – programmal erősítenék, egy egységes egyetemi marketing szervezetben.
- Hogyan emelhető tovább az oktatás színvonala? Mi kell ahhoz, hogy a kiadott diplomák értéke növekedjen?
Az oktatás, a képzés eredménye, értéke az elkötelezett hallgatótól és oktatótól egyaránt függ. Mindkét szereplőt szeretném ösztönözni szakmai és pénzügyi motivációval egyaránt. Emellett a munkaerőpiaci szereplőkkel, cégekkel való szoros egyetemi szintű együttműködés is segíti majd a hallgatói karrierépítést, az oktatói munkát.
- Végül összefoglalóan mi az a jövőkép, ami rektorként vezérelni fogja? Milyen Miskolci Egyetemet szeretne látni mandátuma végén?
A modellváltás jövőválasztásra is készteti az egyetemet, hiszen nem fogja sokáig honorálni a rendszer az egyszerű, megszokottakra épülő továbbfolytatást. Fennállhat egy negatívabb, a mindennapi szakmai megszokásokkal, gazdasági és működési nehézségekkel küzdő egyetem, a létszámaiban, tevékenységében karcsúsodó jövő veszélye is. Az általam rektorként építeni kívánt jövőben – az átmenet éve után – egy stratégiai szövetségesekkel együtt fejlődő, erős, független, nemzetközileg is látható, növekvő, üzletileg hatékonyan, de társadalmilag felelősen működő, negyedik generációs egyetem képét látom.
