Ahogyan az alkotás során sem vált el a szöveg a képektől, hanem együtt alakították a történetet, úgy a regény olvasásakor sem csupán az illusztráció szerepét töltik be a különleges, hátborzongató, fekete-fehér fényképek, hanem a mű a szöveggel egyenrangú részei. A történetben is kulcsfontosságúak, ezekkel próbálja igazolni a történet főszereplője, Jacob és a nagypapája is családjuknak, hogy történeteik valóságosak, nem csupán fantáziájuk, az időskori leépülés vagy az őrület teremtményei. Ám ezeknek a fényképeknek a nagy része különböző trükkök felhasználásával készült vintage felvétel, amelyek épp a valóságot próbálják módosítani, másképp láttatni.
A mű központi motívuma a távolság, a Kalifornia és Wales közötti hosszú, kényelmetlen utazás, a múlt és a jelen, a képzelet és a valóság, a gyermekkor és a felnőttkor közötti távolság megtestesítője. A gyermekkor varázslatos világát azonban nem a rajongásig szeretett furcsa nagypapa halála töri szét, hanem még évekkel korábban a szülők, akik mihamarabb a szürke valóságba próbálják Jacobot bevezetni, erre így emlékszik vissza a regényben a fiú: „…egy nap anyám leültetett, és elmagyarázta, hogy nem lehetek felfedező, mert a világon már mindent felfedeztek .” Ám a családi drogériában dolgozó félénk tinédzsert a nagypapa segélykérő telefonhívása és utolsó üzenete kirángatja a hétköznapi kisvárosi életből, melynek helyét újra a gyermekkor csodákkal teli világa veszi át, azonban ez a világ hirtelen sokkal félelmetesebbnek és fenyegetőbbnek tűnik, mint korábban, a felnőtté válás elől ide sem lehet elmenekülni.
A szülők úgy tűnik, mindent megpróbálnak, hogy újra a saját valóságukba vezessék be a fiukat, akit beszámolói alapján őrültnek tartanak, és a pszichiáter tanácsára elviszik Walesbe, ahol a nagypapa nevelkedett, ám Jacob egyre inkább belevonódik a fényképeken és a nagypapája történeteiben megörökített életbe, ahelyett, hogy elfelejtené azt.
Jacob épp akkor kezd felelősséget vállalni saját magáért, döntéseiért és másokért, tehát felnőni, amikor saját nagyapja helyét veszi át a Vándorkisasszony különleges gyermekei között, akik a Sohaországban lakó Elveszett fiúkra hasonlítanak. A gyermekotthon békéjét fenyegető veszéllyel való szembenézést és a felnőtt létet egyik gyermek sem kerülheti el tovább. A gyermekek megelevenednek, és kilépnek a fotók és a kisvárosi Amerika mozdulatlanságából.
Riggs regénye New York Times bestseller lett megjelenése idején, 2011-ben, és ugyanebben az évben megvette a megfilmesítés jogát a 20th Century Fox. A filmváltozat Tim Burton rendezésében 2016 márciusára várható. 2013-ban a regény mangaadaptációja örvendeztette meg a rajongókat, még mielőtt a fejlődésregény második része, az Üresek városa megjelent volna 2014-ben. A harmadik rész még csupán előkészületben van, ám egy bizonyos, sokatmondó, hátborzongató régi fényképekből és hozzájuk kapcsolódó izgalmas jelenetekből a Library of Souls-ban sem lesz hiány.
