– Lassan tíz éve építed Dumaszínházas karriered. Mire vagy a legbüszkébb?
– Mindenre, amit eddig elértem. Arra, hogy minden este teltházas termekben léphetek fel, hogy tíz év után is tudok újat mondani, és kíváncsiak rám az emberek. A színpadon kívül arra, hogy megnézik a sorozatomat, megveszik a könyvemet. Mindez boldogsággal tölt el. Hiszen végül is az a lényeg, hogy szórakoztassam az embereket. Persze a humorfesztivál-győzelmemre is nagyon büszke vagyok, hiszen onnan indultam.
(Közben a kávézó ablakán keresztül köszön egy ismerősének, és kiderül, hogy az On Air-Day Tour gyártásvezetője haladt el mellettünk, aki szintén miskolci.)
– Mi ad neked ihletet?
– Szeretek úgy elölről elkezdeni valamit, mint egy könyv vagy egy film, ami motivál és karban tart ilyen szempontból. Most két könyv után leálltam, és a filmezés irányába tendálok, ami nagyon tetszik. Színpadon meg úgy tudok megújulni, hogy óvatosan adagolom magam, tehát egyrészt tudni kell behúzni a kéziféket, nem lehet minden nap mindenhol fellépni, hanem tudni kell eltűnni. Mondogassák csak néha az emberek, hogy hol van már a Kiss Ádám. Amúgy meg nyitott szemmel járok, így élek, hogy ebből milyen poén lesz, így megyek az utcára is.
– Mesélj kicsit a road-reality sorozatodról, az On Air-Day Tour-ról! Beváltotta a hozzá fűzött reményeidet? Olyan lett, amilyennek megálmodtad?
– Teljesen. Amikor kitaláltam, egy éve, nagyon furcsa volt, mert ahogy elkezdtem szponzorok és TV-csatornák után menni, hogy van nekem itt egy ilyen kis ötletem, de nem nagyon foglalkoztak vele. Nekem viszont annyira tetszett az egész, meg annyira szerettem volna megcsinálni, hogy minden nap ezen járt az agyam. Már írogattam a kis párbeszédeket is hozzá, úgyhogy a végén arra jutottam, hogy én ezt megvalósítom, ha kell, akkor egyedül. Így lett egy saját gyártású műsorom, ami már két és fél milliós össznézettségnél jár. Van benne poén, van benne Kányádi-vers, van benne agyagozás, úgyhogy tényleg olyan, amilyet szerettem volna, hogy tényleg én legyek, és ne egy szerkesztő mondja meg felülről, hogy mit szabad, vagy mit nem. Szerintem az embereknek is az jött le belőle, hogy mi is nagyon élveztük. Pont ilyennek terveztem, hogy 10-15 perces legyen egy rész. Igazából már úgy várták például a hetedik részt is, mint valami drogot. És az is sokkal jobb, hogy a youtube-on megy, szájhagyomány útján terjedt a híre. Ennél nagyobb reklám nem kell.
– Esetleg ennek már a folytatását is tervezed?
– Most érkeztem meg egy Európa-turnéról; Amszterdam, London, Bristol, Zürich, Genf, München állomásokkal, ahova mindenki jött velem, aki számít a stúdióból. Erről indul majd ősszel egy egyelőre Europe-Tour munkacímen futó műsor, amiből még addig bármi lehet. Többszereplős lesz egyébként, úgyhogy már nemcsak egy kollégám van benne mellettem szereplőként. A többi pedig majd kiderül szeptemberben.
– Miről szól a Duma-Roast nevű műsorotok?
– Ez egy új műfaj, illetve már a Showder Klub keretein belül Nagy Ferót roastoltuk egyszer. Ez egy új előadása a Dumaszínháznak, amikor nem egy ember beszél 45 percet, hanem kiültetünk egy főszereplőt. Neki lehetőleg egy olyan életúttal kell rendelkeznie, amiből egy színvonalas másfél órát ki lehet hozni. Ezért is volt nagyon jó kezdésnek Feró. Amerikában is, akit roastolnak az legalább 60 éves, vagy minimum egy David Hasselhoff, akinek az életművéből van anyag hozzá. A következő debreceni „áldozatról” is, aki a Ganxta Zolee, azt gondolom, hogy egy szuper választás, mert mondhatjuk, hogy „van benne kilométer”, sok mindent ki lehet belőle hozni. Úgyhogy kicsit ezzel felpezsdítjük a Dumaszínházat. Arra lehet számítani, hogy ez egy kicsit keményebb műfaj. Intelligensen, de keményen oda kell szólogatni mind a résztvevőknek, mind a főszereplőnek. Nekem nagyon nagy élmény volt ott lenni a tévés szereplésen a Thália színházban, ezer ember előtt. Valamit megint elölről kezdeni a nulláról, mert nem volt előttünk séma, csak kilöktek a színpadra, hogy csináld. Így ezt a fajta „nem tudjuk, majd meglátjuk” történetet sokkal jobban szeretem, mint valamit csak lemásolni.
– Mit szólsz hozzá, hogy a Playboy jelölt „Men of the Year” kategóriában?
– Nagyon megdöbbentem, mikor megláttam magamat, de örültem természetesen, nagyon jólesett, hogy ilyen hatalmas médiaarcok között szerepelhetek, mint mondjuk Csiszár Jenő, meg a Sebestyén Balázs. Gondolom a slam, a könyv, meg a sorozat összejött az emberek fejében, hogy a média kategóriában nekem ott helyem van. Úgyhogy nagyon köszönöm, nagyon megtisztelő, és úgy gondolom, hogy ennél színvonalasabb versenyben nem is vehetnék részt.
(Az interjú után hirdették ki a „Men of the Year” győztest, aki 2014-ben Kiss Ádám lett)
– Nagyon jól beszélsz németül. Tudod ezt valahol kamatoztatni?
– Van oylan tervem, hogy Németországban humorizáljak, csak hogy megint a nulláról kezdjek el építkezni. Tavaly jelentkeztem egy tehetségkutatóra, amire végül nem jutottam el, más dolgok miatt. De ez még nagy álmom, hogy a németeknek Kiss Ádámot lenyomjam a torkán. Ez viszont nagyon nehéz, mert hihetetlenül mások. Ott jártam oviba meg alsóba, és nem annyira vicces népség. Ha megnézünk egy átlag német humoristát, engem itt megdobálnának, olyan műsorral nyomja, és ott meg csapkodják a térdüket. Szóval vagy nagyon be fogok jönni, vagy egyáltalán nem. De egy próbát mindenképpen megér.
Tóth Orsi
fotók: Kiss Viktor
