Edzés közben adod ezt az interjút, igaz?
Most már csak a gyaloglás része maradt, de igazából igen.
Van neked egy TRX-es közösséged. Miért fontos ez számodra a zenélés mellett?
Világéletemben edzettem valamilyen szinten, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A zenéléssel és annak működtetésével nyilván van bennem feszültségi faktor. Mindenki másképp lazul el, másképp teszi magát normál fokozatra, én az edzéssel tudom ezt kompenzálni. A TRX-el csak nemrég kezdtem komolyabban foglalkozni, mert volt időm a pandémia alatt, de már régebben is vittem magammal a turnékra. Nem találni mindenhol konditermet, de a TRX mindig kéznél van. Másfajta mozgási forma, így a súlyzós edzés mellett ezt is fontosnak találom. Ráadásul így a közönséggel nem csak zenei téren, hanem máshol is tudsz kommunikálni. Sokan írták, hogy megváltoztatta az életüket – nem feltétlenül az, hogy elkezdtek velem TRX-ezni –, de jobban bírták a mindennapi megterhelést, a munkát, tehát kicsit a szervezetet pörgetni kell ahhoz, hogy egy teljesebb életet tudjon élni az ember.
A zenekar többi tagjával jársz edzeni?
Nem, mindenki külön. Én Jászberényben élek, Kowa Délegyházán, tehát mindenki a saját területéhez közel lévő helyen edz. Mindenki próbál sportolni. Egy színpadi embernek erre oda kell figyelni, hogy a turnézást, az éjszakázást, a színpadon lévő intenzív 1,5-2 órát bírni tudjuk. Akár 5-6 koncert is van egymás után, és hogy a 6. koncerten is 100%-ot tudj nyújtani, ahhoz ez elengedhetetlen.
Kowalsky a jógát műveli igen magas szinten. Erről tudsz mesélni?
Ő ezt több, mint 10-15 éve csinálja, olyan szintű papírt szerzett már róla, hogy Európában bárhol oktathatna. Az élete részévé vált, imádja csinálni, nagyon sokan követik, és egyébként is ma a jóga reneszánszát éli. Mikor az életed részévé válik, kívánja is a szervezeted. Ha turnézunk, valamikor a futást választja, valamikor a jógát, de a lényeg valójában az, hogy a sportnak hála egy sokkal lendületesebb, sokkal intenzívebb, felpörgetett állapotban tudsz a színpadra állni. Nekünk egyetlen feladatunk van, hogy olyan koncerteket adjunk, amelyről az emberek elégedetten tudnak távozni.
A járvány alatt sokaknak nehezebb volt, nektek is, hiszen sok koncert elmaradt. Hogy éltétek meg ezt az időszakot?
Nem csak nekünk, több szakma is volt, akinek ez nem tett jót. Több mint 23 éve színpadon vagyunk, a Kowalsky meg a Vega 2023-ban lesz 20 éves, ha ezt kirántják a lábad alól, a munkádat, amihez értesz, amit csinálsz, az eléggé érzékenyen érinti. De mi átértékeltük a dolgokat, több, mint fél évet stúdióztunk, tehát átcsoportosítottuk a munkát. Amit például erre az évre terveztünk, azt megcsináltuk tavaly, elég aktívan telt az elmúlt másfél év. Szerencsések voltunk, hiszen a tavalyi telt házas budapesti koncertet meg tudtuk csinálni, van olyan zenekar, amely azóta sem tudta ezt pótolni, pedig két hétre a miénk után lett volna az övék. Nem kesergünk tehát ezen, előre nézünk. Most visszarendeződtek a dolgok, év végéig koncertezünk, aztán pedig februárban egy újabb turnéra megyünk. Nem fogunk tehát tétlenkedni az elkövetkező időben sem.
Hogyan születik meg egy dal? Mit lehet tudni erről az egész folyamatról?
A dalok akusztikus gitáron vagy zongorán íródnak. Van egy alapváz, melyet Kowa megkap, és ha több ötletből rákap valamelyikre, akkor egy ún. halandzsa angolra épül fel a dallamvilág, ezt nagyjából mindenki így csinálja Magyarországon. Ha pedig megvan a szám szerkezete, váza, hangulata, akkor ahhoz rengeteg szövegötlete van. Ezután elkészül egy demó, elmegyünk a stúdióba, ahol szétszedjük a dalt darabokra, és újra felépítjük. Nagyjából így kell elképzelni egy dal elkészülését, de egy zenei producer mindenképp szükséges, nagyon sokat tud segíteni.
Mit gondolsz a mai „zeneiparról”?
Nem nagyon foglalkozunk ezzel. Ebben a szakmában nagy barátkozások nincsenek. Van 1-2 zenekar, akivel komolyabban tartjuk a kapcsolatot – például a Tankcsapdával. Azt gondolom, hogy az a jó megoldás, ha mindenki a saját dolgára figyel, a saját munkájára fókuszál, egy burkoló sem a másik burkoló munkáját nézi, hanem megpróbálja a saját dolgát maximálisan végrehajtani. Nem gondolom, hogy a Kowalsky meg a Vega valaha is törődött volna ezzel, soha nem nyilatkoztunk negatívan más zenekarokról, inkább csak örültünk, ha másoknak is sikerei voltak, mert szerintem a zeneipart az viszi előre, ha minél több ember eljár a koncertekre, minél nagyobb látványú előadásokat tudnak nyújtani a zenekarok, annál inkább fog érdeklődni a fiatalság is a hangszerek iránt, többen mennek majd el a zeneiskolákba is. Azt gondolom, hogy egy zeneibb Magyarország tudna kialakulni, mint például a Skandináv országokban, ami nyilván függ attól is, hogy milyen fekvésű egy ország – ott például hosszúak a telek, sokat van sötét –, sokkal intenzívebb, erőteljesebb a zenei képzés. Úgy gondolom tehát, hogy ez egy jó dolog, nem arra gondolok, hogy a zenekaroknak versenyezniük kéne egymással, mert ez nem verseny, de ha mindenki a saját munkájára fókuszál, akkor sokkal komolyabb, nívósabb koncertek születhetnek. Mindenki a saját közönségéért van. A legfontosabb, hogy aki elmegy bármely zenekar koncertjére, az a hétköznapokból kirángatva, feltöltődve tudjon a következő hétre fókuszálni.
Nehéz, sőt nem is érdemes kedvencet választani, de van olyan dalotok, amely közelebb áll hozzátok?
Nincs olyan dal, amely közelebb állna hozzánk, mind a mi gyermekünk. Olyan dalok vannak, amik a zenekar életét komolyabban meghatározták. Amikor a 10. évi jubileumi koncertünket adtuk a Budapest Parkban, azelőtt pár héttel jött ki az Amilyen hülye vagy című dal, nekünk az volt az átütő siker, amivel az underground világból a mainstream világba léptünk. Erre a mai napig büszkék vagyunk és nyilván ez az a dal, ami nélkül egy koncert sem mehet le.
A logótok közepén található egy hindu szimbólum, mesélnél erről, hogy miért pont ezt választottátok?
Igen, ez egy ún. aum jel. Nekünk, hogyha megnézed a logónkat – amit szinte minden tag hord a bőrén –, tulajdonképpen az életet mutatja be. A mi zenekarunk számára az életigenlés egy kardinális kérdés. Azt gondoljuk, hogy lehet így is, meg úgy is élni az életet, mi annak vagyunk a hívei, hogy megértőnek kell lenni mindenkihez. Megpróbálunk pozitívan hozzáállni minden emberhez egy bizonyos szintig, aztán nyilván, ha bizonyos dolgok a zenekar érdekeit sértik, akkor kiállunk amellett. Nagyon fontosnak tartjuk a zenélés mellett, hogy ez az életigenlés szerepet játsszon mind az emberek, mind a zenekar életében. Azt gondolom, hogy a szövegeken kívül az élethez való hozzáállás is szerepet játszott abban, hogy sikeressé vált a zenekarunk. Úgyhogy maga, mint szimbólum mindenkinek mást jelent, mindenki másképp csatlakozik a zenekarhoz – gondolok itt a rajongókra –, mindenkinek történhet olyan dolog az életében – pozitív vagy negatív dolog, sikersztori vagy csalódás –, amiért megtalálja a zenekarban azt, amiért ő eljön egy koncertünkre. Természetesen pont ezért is alakult ki egy széles rajongói bázis, 3 éves gyerekektől a 75 éves idősebb emberekig, mert ugyanaz a szöveg teljesen mást jelent egy gyermeknek, mint egy érettebb, idősebb hölgynek vagy úrnak. Ez a szimbólum is olyan, hogy nyilván a zenekarhoz tartozik, de ha valaki jobban belemélyed, teljesen mást fog jelenteni az ő életében, mint amit a mi életünkben jelent.
Általában a dalaitokat hallgatva az embernek sok minden eszébe juthat a szerelmes szövegektől kezdve a vallásos témájúakig, például a legújabb dalotokat, a Barakát hallgatva is arra gondoltam, hogy ezt a vallásos vonalat szeretnétek kidomborítani.
Mióta a Kowalsky meg a Vega létezik, a zenekar életében ez a vallásos szemlélet a legelső daltól benne van. A Fekete lepke című dalt, ha megnézed, az is egy jó példa rá, már ott is ugyanúgy része volt. Nem erősítünk semmit, ez a dal most éppen így jött ki, Kowának egy ilyen szövegvilág gurult ki a tollából, tehát mi céltudatosan soha nem csinálunk dalt, hogy ez most sláger legyen, ez ilyen legyen vagy olyan legyen. Csinálunk egy olyan dalt, ami nekünk tetszik, de aztán hogy ez mennyire lesz sikeres, az sosem rajtunk múlik, ezt mindig is a közönség határozza meg.
Szó volt az életigenlésről, de hogyan álltok a halálhoz? Gondolok itt például a reinkarnációra, amely több dalotokban előkerül.
A halál, mint olyan – főleg, ha közvetlen hozzátartozóddal történik meg –, nyilván nem jó dolog, de sajnos ez az élet része. Vagy elfogadja az ember, vagy nem, de ettől félni vagy rettegni nem sok értelme van, ha saját magadra vetíted le. Isten ne adja, hogy a családtagjaimmal történjen valami – főleg, hogy a zenekar nagyrésze már családapa –, tehát bármennyire természetes dolog is, a gyermekemet nem szívesen temetném el, az már egy nem természetes folyamat. De az, hogy a szüleid megöregednek, vagy, hogy te is egyszer megöregedsz és meghalsz, ezen kár stresszelni, idegeskedni, de abban bízunk, hogy van ott még tovább. Így állunk ehhez a kérdéshez, mert azt gondolom, hogy ez így is van. Hozzáteszem, hogy ez persze mindenkinél másképp csapódik le, mi soha nem akartunk megmondóemberek lenni, mi így gondoljuk, mi így élünk, akinek ez tetszik, az nyilván majd csatlakozik ehhez a közösséghez, és bízunk benne, hogy ez egy egyre nagyobb tömegbázis lesz. Az elsődleges feladatunk azonban az, hogy az emberek, akik eljönnek egy koncertünkre, jól érezzék magukat. Nem szeretnénk hittérítő zenekar lenni.
Hogyan álltok Miskolchoz? Terveztek a közeljövőben itt, vagy a környéken koncertezni?
Abszolút. Lesz majd nemsokára egy koncert Miskolcon, valamint a jövő februárban induló turnén is fogjuk érinteni a várost. Szeretünk ott játszani, talán utoljára pont akkor adtunk koncertet a Lovagi Tornák Terén,, amikor a balesetünk volt 2 éve. Nagyon jól éreztük magunkat, 3 ezer ember látogatott ki. Miskolcon is nagyon sokan szeretik a zenekart, még az első években is jártunk kisebb klubokba, amikor még nem annyira volt ismert a zenekar, tehát teljesen kiaknáztuk a várost.
2013-ban könyv jelent meg, 10 évvel a zenekar első albumának kiadása után. Számíthatunk esetleg a 20 éves évfordulóra egy újabb könyvvel?
Egyelőre nem tudom, a tervek megvannak a jövő évet tekintve is, és 2023-ban szeretnénk természetesen egy nagy jubileumi koncertet adni, vélhetően a Budapest Arénában. De az, hogy mi lesz a körítés mellé, még kérdéses: nagyon szeretnénk jövő év vége felé egy újabb nagylemezzel meglepni a közönséget, de nem gondolom, hogy az egy válogatáslemez kéne legyen, csak mert egy 20 éves korszak lezárul, mert bízunk abban, hogy még 20 év bennünk van. Biztos, hogy nagyszabású lesz a születésnapi koncert, de persze még a jövő évre is nagyon sok tervünk van.
Köszönjük a lehetőséget!
Smolnicki Szilárd, MEgazin
Fotók: Kowalsky meg a Vega - www.kowa.hu | internet, nool.hu
