Ivan and the Parazol interjú – „Megnyomjuk az Amerika gombot, hátha működik”

írta Boldizsár Csongor , 2017. november 30–ánMegosztás: FACEBOOKMegosztás: TWITTERMegosztás: GOOGLE+

SZABADTÉR

Az Ivan and the Parazol miskolci Helynekemben adott szeptemberi koncertje kapcsán készítettünk interjút a srácokkal. Vitáris Ivánnal, a zenekar frontemberével és Deli Somával, a Middlemist Redből segítségként érkezett basszusgitárossal beszélgettünk.

Ivan and the Parazol interjú – „Megnyomjuk az Amerika gombot, hátha működik”

Az alakulásotok óta több mint hét év telt el, hogyan gondoltok vissza erre az időszakra?

Iván:

Azt szoktam mondani, hogy „ups and downs”, voltak ennek hatalmas csúcspontjai és voltak szerencsére bukták is, mert abból lehetett tanulni. Én örülök, hogy hét év alatt azokból a célokból, amiket kitűztünk magunknak a legelején, már valamennyit elértünk. Ha nem is az összeset, de azért remélem, annyit el fogunk, hogy „elégedetten léphessünk a sírba” ... A hét év alatt szerintem sikerült bebizonyítani, hogy ezzel a fajta gitárzenével is el lehet indítani valamit és lehet akkora közönséget szerezni, hogy utána nem csak Magyarországon, hanem Európában is legyen hová tovább menni. Soma, te mit érzel?

Soma:

Én körülbelül így látom, hogy sikerült mindent megcsinálnotok, amit az elején elterveztetek, kívülről nézve ez egy abszolút szuper megtervezett utazásnak tűnik.

És szakmai szemmel nézve?

Soma:

Belülről nézve pedig egy nagyon szuperül működő gépezet, aminek minden egyes fogaskerekének megvan a szerepe.

Iván:

Igen ez fontos, hogy az elejétől ki voltak osztva a szerepek. Erre az ups and downs-ra ez is igaz, azzal nem tudsz számolni, hogy például egyszer csak mondjuk a basszusgitárosunk megbetegszik.

Tudnál egy-két példát mondani a szerencsés buktatókra? Volt legküzdhetetlennek tűnő akadály?

Iván: 

Lehet, hogy azok a vállalások, amikről reméltük, hogy bekövetkeznek, mégsem történtek meg. Nem tudok nagyon sok konkrét példát mondani, amire úgy emlékszem vissza, hogy „hú hál’ Istennek!”. Az ember, ha játszik egy zenekarban 1-3 évet, azt várja, hogy rögtön a Sportarénában 12 000 ember fog ordítani rajta vagy kimegy bárhova Európába és tele lesznek a klubok. Mi 2013-ban először egy South by Southwest showcase-re mentünk ki Amerikába (showcase: zeneipari találkozó, ahol a zeneipari szakemberek előtt játszanak a zenekarok), azon már láthattuk, hogy milyen iparról, mennyi tőkéről, résztvevőről és zenekarról beszélünk. Tehát a tanulópénzt már viszonylag gyorsan be tudtuk gyűjteni ahhoz, hogy nagyon nagy buktáink ne legyenek. Ilyenekre gondolok, szerencsénk volt abban, hogy adott helyzetben mit választottunk.

A zenekar és a magánélet hogyan összeegyeztethető számotokra? Egyáltalán beszélhetünk-e magánéletről ennyi utazás és fellépés esetén?

Iván:

Mindketten boldog párkapcsolatban élünk, és a zenekarban a legtöbben szintén. Én azt gondolom, hogy az embernek mindig arra van ideje, amire hagy magának. Nekem mindig a harmóniát és a nyugalmat jelentette, ha olyan párkapcsolatban tudok élni, amiben jól érzem magam, kiegészít akivel együtt vagyok. Ezzel számomra teljesen összeegyeztethető volt az, amit a zenekarral csinálunk.

Soma:

Nekem már egy picit nehezebb szituáció ebben a szezonban, mert egy zenekarral még nagyon simán összeegyeztethető sok minden, de kettővel az ember már kicsit elveszti a romantikáját, kiveszik a hétköznapokból a spontaneitás, mert az életed minden egyes mozzanatát meg kell tervezni, hogy mindenre jusson időd. Nekem most ez nagyon jó, mert én soha nem voltam jó abban, hogy tervezzek, most pedig meg kell tanulnom, mert létezni sem bírnék. Tehát ez számomra szerintem egy teljesen pozitív folyamat kezdetét jelzi.

Iván, úgy tudom, hogy te egyetemet végeztél. Mennyiben járul ez hozzá a zenekar életének formálásban?

Iván:

Most fogom átvenni a diplomámat, addig még ugyan bármi megtörténhet, amitől előre fél az ember. Egyébként ez például összeegyeztethetőségben sajnos sokkal, de sokkal nehezebb volt, mint a szerelmi ügyleteim. Az egyetem is egy teljes embert igénylő, komoly dolog volt. Én a BME Gépészmérnöki Karára jártam, Ipari termék- és formatervező szakra. Ebben a szakban az volt a jó, hogy nagyon sok grafikai és művészeti dolgot tanultunk az igen erős gépész beállítottság mellett. És valljuk be őszintén, nagyon sok mindent tudtam a zenekarban is hasznosítani, emellett pedig elég sok munka is megtalált közben, amikben a műszaki szemléletet tudtam kamatoztatni. Úgy gondolom, ez egy jó dolog volt, habár sok lemondással, nehézséggel és bukással járt. Nagyon sok tanáromnak és szaktársamnak köszönhetem, hogy a végére sikerült, nem volt egy könnyű szülés.

Soma:

Egyébként, ha csinálsz egy egyetemet, egy iskolát vagy bármit, amellett, hogy a karriered egyengeted és még dolgozol is mellette, akkor az tényleg egy nagyfokú alázatra tanít meg. Ha pedig nem csinálsz semmit, akkor a könnyen jött sikerek nagyon hamar elvehetik az ember kedvét attól, hogy alázatos legyen. Muszáj, hogy legyenek az életedben különféle bukkanók és megpróbáltatások, hogy tudd értékelni, amid van. 

Rengetegszer jártatok már külföldön, melyik a kedvenc országotok, közönségetek?

Iván:

Nagyon jó volt Amerikában játszani, mert ott azt éreztük, hogy még úgy is iszonyatosan értették a zenénket, hogy nem is ismertek minket. Hollandoknál is jó játszani, mert ott nagyon értő és felkészült közönség van. Ebből a sorból azért nem hagyom ki Magyarországot sem, hiszen ez a bázisunk és ez az ország is hatalmas beat hagyományokkal rendelkezik. Ahogy az országok nemzeti itala között is óriási különbség van, úgy a közönségben és a felfogásban is, amik az adott nemzet hagyományaiból is jönnek. Az egyik amerikai vendéglátónktól megkérdeztem, hogy milyen zenekarokat látott. Elkezdte sorolni, hogy Rolling Stones, Led Zeppelin, The Who stb., és még a Woodstockot is megjárta. Az az érdekes, hogy ezt ő úgy meséli, hogy minden héten volt valahol Doors, Deep Purple vagy bármi. Ők akkor a Woodstockról nem érezték azt, ami most mi. Elmentek, megnézték, mondta, hogy hatalmas sár volt és az emberek is kivoltak. Nem érezte, hogy ebből ekkora nagy legenda lesz.

Mennyiben más itthoni vidéki klubokban játszani, mint pestiekben?

Iván:

Én azt érzem, hogy a vidéki közönség iszonyúan hálás, ha kap valami jót, akkor hűségesen visszatér és ha már szakállasan jössz vissza évek múlva, akkor is ott lesznek az arcok az elejéről. Nincs az a cserélődés, ami Budapestre inkább jellemző. Emellett persze megvan az a faktor, hogy lassabban jutnak el a dolgok, de szerintem ennek a tendenciának egy jó megállítója az, hogy a Cseh Tamás Programon keresztül klubok és zenekarok kapnak támogatást. A Helynekem is egy olyan klub például, ahol adnak arra, hogy elhívják a minőségi, értékes, jó zenekarokat és rendelkezik azokkal a feltételekkel, hogy egy normális koncertet tudj tartani. Az elmúlt pár évnek köszönhetően már nem csak egy kezemen tudom megszámolni, hány olyan klub van, ahova érdemes eljárni. Ezt tovább kell építeni, marhanehéz, mert kis országban élünk, kisebb közönség van, kevesebb pénz van rá, nem tudsz annyit emelni a belépőn, hogy az neked megérje. De csinálni kell, mert az emberek hálásak, azért csináljuk mi is, hogy ők is boldogok legyen, meg mi is.

Soma:

Annyit tennék ehhez hozzá, hogy az elmúlt években lezajlott egy generációváltás, nem csak a zenekarok, hanem a koncertszervezők és klubtulajdonosok tekintetében is. Ha nem is konkrétan leváltott emberekről beszélünk, de a gondolkodásmód nagyon sokban változott. Már nincs akkora szakadék Pest és vidék között, mint ami régen megvolt. Ameddig ilyen fantasztikus koncerthelyszínek vannak Magyarországon, mint például a Helynekem, a pécsi Est Café, az egykori egri Gödör vagy a debreceni Víztorony, addig a zenekaroknak is megéri elmenni ilyen helyekre, mert jól érzik magukat és tényleg egy hálás közönséggel találkoznak. 

Milyen a kapcsolatotok Miskolccal?

Iván:

Még egyszer elmondom ország-világ előtt és kövezzen meg, aki akar, nem érdekel, de az Edda legelső lemeze nagyon jó. Az mindegy, hogy utána mi történik, de azt mondom, hogy ott megszületett valami, amire Miskolc nagyon büszke lehet a beat és rockzenét tekintve. Azért hoztam fel ezt, mert a hangtechnikusunk, Pálfi József az Edda technikusa volt az elején. Ha megnézed a Kölyköd voltam című dokumentumfilmet - ami az akkori felállás feloszlásáról szól -, benne van és fel is hívják a színpadra. Másrészt több éve, hogy utoljára a Helynekemben jártunk, abban az évben nagyon sokszor játszottunk Miskolcon – CineFest, Kocsonyafesztivál, Factory Fesztivál, Helynekemben koncerteztünk és valami akusztikus fellépésünk is volt.

Soma:

Én még sosem voltam Miskolcon, de a gyerekkori legjobb barátom édesapja miskolci illetőségű. Tizenegy éves korunkban ő mutatta meg nekünk a P. Mobilt, amire mindannyian rettenetesen rákaptunk. Nekem a fejemben gyakorlatilag Miskolc egyenlő a P. Mobillal, úgy adnak számomra édes emlékeket, hogy még sosem jártam itt.

Jövőbeni terveitek, célkitűzések?

Iván:

Úgy néz ki, hogy januárban visszatérünk Los Angelesbe, ahol már felvettük a következő lemezünk három előfutár számát. 2018 tavaszán tervezünk megjelenni az új albummal.

Hány számmal készültök, milyen téma felé fogtok nyitni?

Iván:

Az elmúlt időszak nehézségei ellenére igazán ihletett pillanatokat éltünk meg, ennek köszönhetően nagyon sok dalkezdeményből fogunk válogatni. Azt gondolom, hogy egy nagylemez esetében 9-12 szám mondható „normálisnak”. Úgy érzem, hogy a majdnem három éves kihagyás után a hangzásban mindenképpen továbblépés lesz. Egy ismerősöm mondta az egyik új szám hallattán, hogy ’meg lett nyomva az Amerika gomb’. Tehát megnyomjuk az Amerika gombot, hátha működik. Ha meg nem, legalább jól éreztük magunkat.

Elmúlt időszakban a Művészetek Palotájában adott koncertetek néztem vissza, esetleg az új albumon várható valami hasonló?

Iván:

Szaxi igen, egy kicsit ez tényleg megalapozta. A Syrius a munkásságát dolgoztuk fel a Müpában, szólamhangszer a billentyű és gitár volt és ott volt még a két fúvós. Ez egy nagyon érdekes zenei világ volt, vért izzadtunk, ez látszik is a felvételeken, de nagyon élveztük. A lemezre ez a fúvós sztori valamennyire át fog kerülni.

Mit üzentek a Miskolci Egyetem hallgatóinak?

Iván:

Én műegyetemistaként csak azt kívánom, bárcsak egyszer azt mondhassam el magamról, hogy miskolci gépész vagyok. Ez jó logikus kijelentés! 

SZABADTÉR: ajánló

az utolsó 4 cikk • összesen 124 cikkből

  • Tovább egyszerűsödött a pályázás a Campus Mundi programban

    Tovább egyszerűsödött a pályázás a Campus Mundi programban • 20 napja

    Az elmúlt években többször is átalakították a pályázási és a pontozási rendszert, hogy minél több hallgató mehessen külföldre tanulni, szakmai gyakorlatra vagy rövid tanulmányútra.

  • Civilizációs problémák, avagy elmélkedés a 21. századi fogyasztói társadalomról

    Civilizációs problémák, avagy elmélkedés a 21. századi fogyasztói társadalomról • 119 napja

    A napokban újranéztem a kedvenc filmemet, a Harcosok klubját (1999), amit mindenkinek szívesen ajánlok (könyvben is). A fogyasztói társadalom kritikájának az egyik legjobb filmje. Elgondolkodtam, vajon tényleg ekkora a baj, mint ahogy ez a film ábrázolja?

  • Bemutatkozik a B-Dance mozgásstúdió

    Bemutatkozik a B-Dance mozgásstúdió • 119 napja

    A B-Dance mozgásstúdió egyre több embert vonz be és sarkall egészségesebb életmódra. A stúdió nyitott egészen óvodás kortól nyugdíjas korig. A fiatalos jókedv, igényes környezet és az órák sokszínűsége miatt mindenki megtalálhatja a hozzá illő mozgásstílust, így a vendégek nem csak mozognak, hanem ezzel együtt ki is kapcsolódnak.

  • Sorozatajánló: A szolgálólány meséje

    Sorozatajánló: A szolgálólány meséje • 160 napja

    A sorozat Margaret Atwood 1989-ben megírt regényét dolgozza fel, ahol a természeti katasztrófák sújtotta Amerikai Egyesült Államok területén élő, számunkra sokkoló és nyomasztó társadalmat mutat be.

Megjelenik havonta

5000 példányban

Felelős kiadó

Prof. Dr. Torma András rektor

Főszerkesztő

Konyári György

Szerkesztő

Rada János

Képszerkesztő

Kiss Viktor

Angol nyelvi lektor

Somogyi Gyula

Korrektor

Szenderák Bence

Munkatársak

Báthori Kinga, Boldizsár Csongor, Harangi Tünde, Kiss Viktor, Kerekes Bernadett, Keszi Bálint, Kovács Eszter, Nagy Tomi, Ozsváth Cseke Gergő, Rada János, Schäffer Anett, Szabadi Martina Laura, Stumphauzer Laura, Tóth Orsolya, Tóth Evelin

ISSN

2064-3691

Tel.

06-70-866-4618, 06-46-565-111/18-30