„Miskolcon mindig megmihálylunk” Interjú Köteles Leanderrel

Multifunkcionális zenész vagy. Zongorázol, gitározol, és még énekelsz is. Hogy jött a zene az életedbe?

5 éves korom óta zongorázom. Zeneiskolában tanultam, és elvileg zongoratanári papírom is van, bár a mai napig nem tudok normálisan kottát olvasni. Aztán apunál találtam egy basszus gitárt kb. 14 évesen. Teljesen ad hoc jött az egész, de egyből elvarázsolt. Az éneklés úgy történt, hogy 19 évesen feljöttem Pestre azzal a céllal, hogy csatlakozzak egy bandához. Sajnos basszerosuk már volt, viszont énekes még nem. Egyik próbán véletlenül beleénekeltem a mikrofonba, és akkor mondták, hogy ez nagyon jó. A szakmámat tekintve közgazdász vagyok, de a zenélés számomra a legfontosabb. 2009-ben az imént említett Babylon nevű bandám feloszlott, és maradt a fiókomban 2 szám, a Viharom Tavaszom és a Csak Te, amelyet én írtam, és nem akartam, hogy kárba vesszen. Pont ekkor mentem ki Amerikába fél évre, és úgy voltam vele, hogy ha már kimegyek, és nem leszek itthon, valamit itt hagyok. Megcsináltam a Csak Te klipjét, mert kíváncsi voltam, hogy működne-e a dolog, és a tengeren túl is elküldtem más bandáknak. Természetesen nem akartam kint zenélni, a visszajelzésekre és meglátásokra voltam kíváncsi, amelyek nagyon pozitívak voltak, így nem volt kérdés, hogy folytatnom kell a szövegírást és a zenélést.A szövegírást mostanra teljesen magadra vállalod. Mindig is voltak költői ambícióid?

Az első dalt életembe úgy írtam, hogy Csaba barátom leállt a dalírással, amin nagyon felidegesítettem magam, és azt mondtam, hogy ha te nem írsz, akkor majd írok én. Megpróbáltam, és jól ment. Versírói ambícióim nem voltak, egyszerűen nagyon sokat gondolkodom, ilyenkor rendre papírra is vetem ezeket, aztán szöveggé formálom.

És ezek a szövegek igen súlyos témákat feszegetnek, és amellett, hogy nagyon komoly hangvételűek, még üvöltve is hallhatja a nagyérdemű…

Kapásból a magyar ember sírva vigad, akármilyen jó kedvünk van, vagy berúgunk, akkor is azt énekeljük, hogy de rossz nekünk. Ott van erre példának a Himnuszunk. Igen, a szövegek súlyosak, de ahelyett, hogy rossz dolgokat csinálok magammal vagy másokkal, inkább kiüvöltöm magamból. Szerencsére a torkom nagyon jól bírja, soha életemben nem ment el a hangom. Igaz, az első pár évben eléggé fájt ez az üvöltős sztori. A stúdióban egy övet raktam a falra, és azt fogtam, hogy ha összeesnék, ne verjem be a fejem. Egy idő után a szervezetem megszokta, és rendszeresen edzésben tartom a koncerteken.
Hogy született meg a Leander Rising?

Amikor nyilvánosságra hoztam a Csak Te-t, írt nekem Vörös Atilla, hogy látta a videót egy fórumon, és hogy ő sajnos nem tud se énekelni sem zongorázni, csak gitározni. Küldött egy videót, amin azt láttam, hogy azt viszont elképesztően tud. Én nem voltam nagyon gitáros alkat soha sem, így adta magát, hogy kezdjünk el együtt dolgozni. Először a Viharom Tavaszom-ba ugrott be egy szólóval, és olyan jó volt, hogy csak fogtam a fejem. Onnantól kezdve együtt hangszereltük meg a Szívidomár dalait, aztán csatlakozott hozzánk még Jozzy és Béla is, akik szintén hozzájárultak ahhoz, hogy az új lemez még profibb legyen.Egyszemélyes világuralomra való törekvésed után egy egész banda gyűlt köréd. Vannak konfliktusok?

Mindenki egy kicsit érzelmileg és idegrendszerileg érzékeny ebben a zenekarban, mindenki máshogy mutatja ezt ki, és így ezek nagyot tudnak csattanni. De ez elenyésző, hiszen hatalmas szeretet van a bandán belül. Mindent megbeszélünk, még ha néha előtte ordítozunk is egy keveset. Ez végül is gyakorlásnak sem utolsó.

Megvalósította a Leander Rising azt, amit elképzeltél?

Igazából soha nem képzeltem el semmit. Úgy vagyok ezzel, hogy most vagyunk A ponton, B pont pedig a világuralom, és így próbálunk előre haladni. Azt be kell látni, hogy külföld egy nehezebb ügy, de azáltal, hogy a számainkat lefordítjuk angolra, szerencsére ott is gyűlik a kis táborunk. Magyarországon egy rendkívül hálás és hűséges közönséget sikerült találnunk, még úgy is, hogy sokan azt várták tőlünk, hogy ez csak egy lufi, ami úgy is kidurran. Erre napról napra rácáfolunk. Folyamatosan nő a közönségünk száma, szintúgy a nézettségünk, és azt veszem észre, hogy egyre több korosztályból tudjuk megtalálni az embereket.
Milyen egyéb mindennapi teendőid vannak a banda mellett?

Csináltam egy Leander Production nevű céget, és ezzel reklámfilmzenéket készítek, keverek, és masterelek más bandáknak. Emellett produceri munkálataim is vannak. Most például egy MTV 1-es kvíz műsor és egy Viasat 3-as pankrációs műsorhoz készítettem zenét. Mindemellett egy másik bandában is zenélek, amely az Am I God néven fut, és amelyet reményeim szerint minél előbb megismerhet a közönség. Nem titok, hogy a Leander Rising egy keményebb műfaj, ott kiélhetem a baromságaimat, az Am I God pedig egy kicsit kísérletezőbb, több elektronikával fűszerezve. Elég monumentális dolognak ígérkezik.

Most jelent meg a második albumotok, az Öngyötrő. Miben változtatok szerinted a Szívidomárhoz képest, és milyen a fogadtatás?

Nagyon jól ment az előrendelés, még a MAHASZ top 10-be is bekerültünk, és hogy ha a regisztrációs dolgokat nem szúrjuk el, még sokkal feljebb is kerülhettünk volna. Azt vesszük észre, hogy imádják, a visszajelzések nagyon pozitívak, bár azt is megkapjuk, hogy ez már nem ugyanolyan. Ami természetes. Szerintem az Öngyötrő színesebb, emiatt szétesettebb is, főleg azért, mert itt már négyen dolgoztunk a dalokon. Másrészről, mivel 3-4 éve állunk a színpadon, jobban összeértünk és a dalok is sokkal összetettebbek.

Mi vár azokra, akik november 29-én elmennek a Helynekembe?

A Szívidomár repertoárja kiegészül az Öngyötrőn hallható számokkal, vagyis legalább 3-4 új dalt beleteszünk a műsorba. Miskolcon mindig megmihálylunk, szóval fantasztikusan mókának ígérkezik. Ha ez nem lenne elég, akkor a közös turné miatt jön velünk a Blind Myself és az Apey and the Pea, akik szintén igen súlyos bulikat csinálnak. Érdemes eljönni, mert ez egy nagyon erős kombináció, és iszonyat arcon pörgés lesz.
fotó: Zsiga Pál
www.nowmagazin.hu