„Addig jó, amíg őszinte a zenénk”
Walkó Csabával, a Compact Disco énekesével beszélgettünk
Hogyan jellemeznéd a Compact Disco-t?
Hét éve alakult a zenekar, azóta megjelent három albumunk, és alapvetően nagyon szépen alakul a formáció helyzete. A kezdetek óta sokat változott a színpadkép, hiszen az elején még csak hárman voltunk. 2010-ben csatlakozott hozzánk Sándor Attila basszusgitáros, akivel az előző, Brownfield nevű zenekaromban már dolgoztam, de tőle közös megegyezésre megváltunk 2012-ben. Ekkor már velünk zenélt a dobosunk, Török Emese, aki ma este is itt van velünk. Elmondhatom, hogy ez a felállás működik a legjobban. A nevünk egy ilyen kisebbfajta szóvicc. Van a Compact Disc, ugye a CD, és nagyjából ez a lényege az egésznek (nevet). Ezzel a névvel nem igazán lehetett volna zenélni, így Disco lett belőle. Az a jó ebben, hogy nem volt semmi agyalás benne.
Mi volt a Compact Disco előzménye?
2008 előtt Begivel már dolgoztunk együtt, és akkor arra gondoltunk, hogy mi lenne akkor, ha csinálnánk egy electro-pop zenekart. Akkoriban ez hiánypótlásnak számított, mert nem volt ilyen az országban, és még az angolul éneklés sem volt annyira menő. Most már lassan mindenki angolul énekel. Akkoriban ez nagy újdonság volt és az I’m in love c. számunkat nagyon sokat játszotta a Petőfi Rádió. Pál Gábor az első pillanattól kezdve a banda tagja volt, ami azt jelentette, hogy a Compact Disco készen állt, így hát összeültünk és egy fél nap alatt megírtuk a Fly or dive-ot. Így alakultunk, így indult egy szép augusztusi nyári napon a Compact Disco története, és azóta szépen menetelünk előre.
Teljes az együttműködés a csapatban?
Mind a hárman más stílusú zenéket szerettünk és képviseltünk, bár voltak azért átfedések. Én vadabb koromban Pearl Jam-et meg Faith no more-t hallgattam, és ez azért is volt jó, mert Begi is szerette a keményebb rockot. Az érdekesség tehát az volt, hogy mind a hárman mást képviseltünk, más volt az érdeklődési körünk, így mind a hárman hozzá tudtunk tenni valamit ahhoz, hogy kompakttá váljon az egész produkció. Nyilván néha voltak viták, de egy banda olyan, mint a házasság. Az alapműködésünk mindig jó és harmonikus volt, mindig hárman döntünk mindenről. Ez, hogy nem egy ember képviseli a bandát nagyon kevés zenekarról mondható el. Nálunk mindig akkor dől el valami, amikor mind a hárman beleegyezünk, ilyenformán demokrácia működik a csapaton belül. Ha volt valami vita, mindig éretten tudtuk kezelni.
2012-ben ti képviseltétek hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon. Hogyan éltétek meg ezt az élményt?
Szerencsére akkor már felmenőben lévő csapat voltunk, főleg az underground világban. A 2010-es MTV Icon szereplés, amikor is Ákos két dalát dolgoztuk fel, volt az első nagyobb médiaszereplésünk, és nagyon nagy élmény volt. Aztán elindult A dal című műsor, ami annyira izgalmasnak és jópofának hatott, hogy kitaláltuk azt, hogy beküldünk mi is egy számot. Nagy okoskodás ott sem volt, csak csináltuk a dolgunkat. Szerencsére újdonság voltunk a mainstream világnak, a zenénk az újdonság erejével hatott, és szerintem ez is segítette azt, hogy mi utazhattunk ki a Bakuba. Úgy voltunk vele, hogy csak jussunk be a döntőbe, utána meg már mindegy, mert a pontozási rendszerben mi magyarok nem igazán bízhattunk. Az élmény és az, hogy egy olyan színpadon, 38 ezer ember előtt zenélhettünk az megfizethetetlen és csodálatos élmény volt, igaz, hatalmas kihívást is jelentett, hiszen milliók nézték a show-t, mi meg egy országot képviseltünk. Az volt a lényeg, hogy jól csináljuk azt, amit csinálunk, hogy megmaradjon az a szint, amelyet hozni szoktunk. Szerencsére nem változtunk meg az eredmény után sem.
Mik történtek azóta?
Folyamatosan zenélünk és készülünk a következő albumra. Most volt egy kisebb szünet, aminek az volt az oka, hogy a bandatagok mindegyike családos ember lett. Boldogok vagyunk, hogy Miskolcon térhetünk vissza újra. Annyit játszottunk már itt, hogy az elképesztő és minden egyes alkalommal hatalmas bulizás és hangulat volt. Amióta a Compact Disco létezik évente 2-3-szor mindig voltunk Miskolcon koncertezni.
Mennyire befolyásolja a zenélést az, hogy gyermekeitek születtek?
Nem befolyásolt minket, csak lelkileg lettünk többek. Inspiráló erő ez minden szempontból és a legcsodálatosabb dolog a világon. A zenét nem fogja háttérbe szorítani, mert mindig megtaláljuk az arany középutat, és azok a lányok, akik velünk vannak tudták, hogy mibe csöppentek. Tudjuk kezelni a helyzetet, és szerencsére nincs semmi probléma.
A Te meg én című dalotokkal új korszakot indítottatok a Compact Disco történelmében…
Igen, és ennek a változásnak több oka is van. Egyrészt már jó ideje rágja a fülünket a közönség, hogy csináljunk magyar dalt. Jó az angol, szeretik, de azért mégis kellene már. Másrészről nekünk is kellett egy kis vérfrissítés, mert jó ideje benne vagyunk ebben az angol nyelves dologban. Én nagyon szeretek egyébként magyarul énekelni, hallhatott is már a közönség különböző feldolgozásokban minket. Harmadik pedig az, hogy azt vettük észre, hogy mindenki elkezdett angolul énekelni. Annak idején, amikor elindultunk, az elsők között voltunk, akik angolul írták a dalszövegeket idehaza. Úgy gondoltuk, hogy ez már elég ok arra, hogy írjunk egy magyar dalt, és nagyon úgy néz ki, hogy bejött. Nagyon rajta vagyunk ezen a vonalon most, és az a tervünk, hogy a következő albumunk 10 száma csak magyar nyelvű lesz. Ez ősszel várható, közben kijövünk majd egy EP-vel, ami letölthető lesz, és 3 dal lesz rajta a Te meg én-en kívül, például egy remix, amit a Kerekes Band-del készítettünk. Az angol vonalat most egy kicsit pihentetjük.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Szeretnénk folytatni a magyar nyelvű dalok gyártását úgy, ahogy eddig is dolgoztunk. Addig jó, amíg őszinte a zenénk. Ha már elkezdünk agyalni, akkor kell abbahagyni. Ez még nem történt meg, fiatalok vagyunk és szeretnénk minél messzebbre jutni az úton és minél többet közönség előtt lenni. Nagyon reméljük, hogy tényleg örömet fogunk okozni a magyar dalokkal az embereknek. Ez a fő cél.
fotó: Stumphauzer Laura
